A darab nem kevesebbre vállalkozik, minthogy változtasson az országban – és főleg a fővárosban – uralkodó sablonos vidék-képen, a torz „Kató néni” klisén. A műben a két világ találkozik (megérkezik a faluba a pesti tévés személyiség) egy sor tragikomikus esemény láncolatán keresztül. Hősök és felelősök azonban nincsenek, mindenki szorong, s a félelmet mindenkinél ugyanaz a görcsös megfelelni akarás mozgatja.

Bagó Bertalan szerint Molier korát éljük, így a szereplők nyelvhasználata is ezt tükrözi. Versben, páros rímes jambusokban beszélnek, ám a mai korban élnek. A mű mégsem realista, hanem ahogy a rendező látja részleteiben naturális. A Horváth Károly által szerzett zene, és a Stefán Gábor által koreografált balett-betétek miatt azonban van egy „lebegése” is a darabnak. A klasszikus ütközik a mával, s ez a feszültség az előadás egészére is jellemző.

Bagó Bertalan elmondta, hogy a színházban az idei évadban tendencia, hogy olyan műveket mutatnak be, melyek még nem voltak sehol, vagy már nagyon régen nem „nyúlt hozzájuk” senki, így kuriózumnak számítanak. („Hogy a sok édesség között legyen egy kis keserűcsokoládé is”.) A társulat reméli, hogy a Zombi csak erősíti ezt a koncepciót, s hogy a közönség is jól fogadja majd a molieri hangulatot. (Zala-Lap Kft., P. P.)