Avantgárd kincsek
2006 január 23 - hétfő
A Göcseji Múzeum időszaki kiállítótermébe érkezett válogatás az egyedülálló Vasilescu-gyűjteményből. Az ország egyik legjelentősebb magángyűjteményéből származó képzőművészeti anyag a magyar avantgárd remekeit vonultatja fel az 1950-es évektől egészen a 90-es évek közepéig. Az eredetileg négyszáz darabos kollekció főleg az
Európai Iskola és a szentendrei festők műveit tartalmazza.
Európai Iskola és a szentendrei festők műveit tartalmazza.
A szélesebb közvélemény egy hosszúra nyúlt tulajdonjogi és örökösödési procedúra sajtóvisszhangjából ismerhette meg idősebb Vasilescu János nevét. A diplomácia és házasság révén hazánkba költözött román származású műgyűjtő az 1950-es évek közepétől kezdte vásárolni egyre nagyobb számban a kortárs képzőművészek alkotásait. A gyűjtemény gerincét Ország Lili képei alkotják, de többek között Anna Margit, Bálint Endre, Kassák Lajos, Korniss Dezső, Kondor Béla, Moholy-Nagy László és Szőnyi István művei is a Vasilescu-kincs részét képezik, nem beszélve a nívós kisplasztikai anyagról. A tulajdonos 2001-ben a magyar államnak adományozta a több mint negyven évet átölelő anyagot, azzal a feltétellel, hogy állandó kiállítást rendezzenek belőle. Fia azonban örökösödési pert indított. A sokéves jogi huzavona és pályáztatás után végül Győrbe került a gyűjtemény. Átmenetileg a Városi Művészeti Múzeumba, majd ez év őszétől, várhatóan a felújított győri zsinagógába kerül végső elhelyezésre, vagy inkább nyugalomra. Addig is, különböző helyszíneken, így Veszprémben, Pozsonyban és Zalaegerszegen látható válogatás a kollekció legjelesebb darabjaiból.
Prosek Zoltán művészettörténész, a kiállítás kurátora a megnyitón utalt rá, hogy Vasilescu nem törekedett stiláris egységre a művek megvásárlásakor, sokkal fontosabb volt számára az alkotókkal kialakított közvetlen, baráti kapcsolat. Közös, szellemi arculata persze van a gyűjteménynek: mély emberi tartalmak, szabadságvágy, szürreális elemek, háború utáni élmények. A vágy, hogy együtt haladhassanak a kortárs európai mozgalmakkal, s hogy közben azért tradíciókat is keressenek a háború előtti hazai műhelyekkel.
A zalaegerszegi tárlat ízelítő, ám nemcsak az értékes gyűjteménybe és az egyes alkotók életművébe nyújt betekintést, hanem egy, még feldolgozásra váró korszak hangulatába is. (Zala-Lap Kft., P. P.; Z. A.)
Tartalom megosztása: