– Ságodban élek, és három éve a klub elnöke kért meg, hogy vállaljam el a csapat szakmai munkájának az irányítását – így Kovács László. – Amikor leültem a kispadra, a ságodiak a városkörnyéki bajnokság másodosztályában a 14. helyen tanyáztak. Amikor szétnéztem a pályán, azt mondtam, hogy itt bizony edzést nehéz lesz tartani. Első lépésként rendbetettük a létesítményt. Később megoldottuk a pálya villanyvilágítását is, hogy amatőr csapat lévén este is lehessen edzeni. A csapatról szólva nagyon jó szellemű játékosok kerültek Ságodba. Részben helyiek és városkörnyékiek alkották, alkotják a csapatot, akik szívesen jártak edzésre és beindult az a bizonyos szekér.
– Szinte minden évben léptek egy osztályt.
– Nem akartunk ekkora lépésekkel haladni. Jobban szeretem a lassú víz partot mos elvet, de a játékosok egyre többet és jobbat akartak, én pedig nem fogtam vissza őket. Jelenleg a megyei másodosztálynál tartunk. Számunkra jól jött a megyei szövetség döntése. Igazából a most induló bajnokság végén aranyérmesként szerettünk volna feljutni.
– Akkor miért vállalták el a B-osztályt?
– Úgy éreztük, élni kell a lehetőséggel. Másik ok; egy-két poszton megerősödve a megyei bajnokság másodosztályában is ott lehetünk a középmezőnyben. Halápi László, a ZTE egykori játékosa, a Karáth testvérek, Somogyi erősítést jelentettek Ságodnak.
– Mi jelenti a ságodiak igazi erejét a jó közösségi szellem mellett?
– A csapategység mellett az igazi erőt számunkra az edzéseken megszerzett tudás jelenti. Hetente szerdán és pénteken edzünk, este héttől kilencig. Mire elmegyünk a pályáról, az 11 óra. Azt hiszem, ezzel mindent megmondtam. A megyei csapatok többségénél páran vannak edzésen. Nálunk állandóan 18-20-an vesznek részt a foglalkozásokon. Ebben van Ságod csapatának az ereje és a titka.
– Tervek a megyei B-re?
– Anyagilag nehéz bírni, de pár évet minden szempontból jó lesz itt eltöltenünk. Alkalmazva az elvemet: lassú víz partot mos. Fontos, hogy a jó közösségi szellem megmaradjon, ami abban is megnyilvánul, hogy a csapat minden nyáron elutazik Szlovéniába.
– A városkörnyéken tartalékcsapatot is kellett szerepeltetni. Gondolom a B-osztályban sem jelent ez gondot?
– Ezt úgy oldottuk meg, hogy az első csapatnál én játszom és édesapám a kispadról irányít. A tartalékokat teljes mértékben ő felügyeli. Viccesen szólva úgy is mondhatnám, hogy a Kovácsok átvették a hatalmat Ságodban. Eddig egyik fél sem bánta meg.