Éva néni már várt minket és egy szép régi házba vezette a csapatot. Rövid ideig még fogócskáztunk és szétnéztünk a házak között, addig Norbi az egyik előadó előkészítette a terepet. Olyan dolgokról mesélt, amik nagyon érdekeltek bennünket, például az eszközhasználat kialakulásáról az emberek körében, valamint mutatott olyan állatokat is, amelyek szintén használnak eszközt, ilyen például a vidra is. Nem is előadás volt, hanem inkább beszélgetés, mert nyugodtan bele lehetett szólni, nem kellett jelentkezni, ha eszünkbe jutott valami, azt meg tudtuk vitatni. Ezt követően agyagoztunk, különböző tárgyakat készíthettünk. Ez hasonlít a gyurmához, de azért mégis más. Jó volt vele dolgozni.

Szünet után egy néni tartott beszámolót a régi öltözködésről és tárgyakról. Később népi hangszereket próbálhattunk ki a szabadban. Azért kellett kimenni, mert mindannyian egyszerre fújtuk, csörgettük, zörgettük a régi hangszereket és nagyon hangosra sikeredett az „előadásunk”. Jó volt végre hangoskodni, itt senkit nem zavartuk, csak magunkat, úgyhogy hamar abba is hagytuk, mert majdnem megsüketültünk.

A nap legjobb része a csuhébaba készítése volt. Mindenki próbálta saját maga elkészíteni, de volt, akinek segíteni kellett. Szünetekben bejártuk a Falumúzeum utcáit, ahol sok állatot is láttunk. Vicces volt, amikor néhányunkat a libák megkergettek. Fáradtan, de sok új ismerettel jöttünk vissza az iskolába. Útközben megbeszéltük, hogy kinek mi tetszett a legjobban.

Besenyei Lili 4.a osztály
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola