– Nekem Kő Pállal az ismerkedésem úgy kezdődött, hogy Szabolcs Péter mesélt róla. Meg akartuk hívni az egyik egervári művésztelepre 1975-ben, de éppen nem ért ár, mert Mohácson dolgozott a magyar hősök emlékművén – fogalmazott bevezetőjében Kováts Flórián.

A Kossuth-díjas szobrászművész 1941-ben született Perespusztán. Kisiskolás volt, amikor festegetni tanult édesapjától Ezt a tudományt „használta is” kenyérkereső emberként, kisemberként, amikor édesanyja arra kérte, hogy fessen. Fiatal korában festőnek készült, aztán Somogyi József növendékeként a szobrászat mellett kötött ki. 1990-től a Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszékének docense, 1991-től egyetemi tanár.

– Messzelátó szellemű ember, akire nemcsak azért kell figyelni, mert a szobrai szépek. Huszonegyedik századi emberként önként vállalt hivatása, hogy figyelmeztessen a múlt jelenlétére, arra, hogy a történelem itt van ma is velünk.  S ha vannak olyanok, akik ezt le akarják tagadni, vagy csak elfelejtik, azoknak meg kell mutatni ezt a kiállítást – folytatta Kováts Flórián. – A szobrászat mindig függött a társadalmi körülményektől, mert e megrendelők éltetik. Lassan egy évszázada, hogy az épületekben erre már nem tartanak igényt, így a köztér művészetévé vált. Kő Pál érdeme, különös művészeti teljesítménye, hogy a „monumentális” művek a túlméretezések, a mindent elsöprő ürességek, a semmit mondások korszakában is megőrizték az emberléptéket. Élet van körülötte, boldogságra, cselekvésre, alkotásra született ember…

Tíz éve tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, ahová a tisztelet, a figyelem és a tanulni akarás vitte. 1975-ben lett Munkácsy-díjas, 1986-ban Érdemes Művész, 2001-ben pedig Kossuth-díjat kapott.
Kő Pál alkotásait a hónap végéig láthatják az érdeklődők.