Ám előtte nagy örömömre megmutathattam a hegyünket a Hosszú-Jánkán. A forrásnál fociztunk és néhányan bementünk egy sötét erdőbe. A többség visszafordult, ám Leventével és Milánnal mi egyre beljebb és beljebb merészkedtünk. A mélyben láttunk egy sebzett vaddisznót.

Ezek után a sorverseny következett, ahol mi lettünk az elsők. Ezzel a győzelemmel nagyobb lendülettel mentünk a tévétoronyhoz, ahol labdáztunk és számháborúztunk. Olyan jó volt, hogy tovább ott akartunk maradni, de el kellett jönnünk.

Csak mentünk, mendegéltünk és fáradtunk, fáradtunk. Végül aztán beértünk az iskolába. Ez egy nagyon fárasztó, de fantasztikus kirándulás volt!

Weisz Martin
5.a osztály
Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény