Borgó a szocreállal és a nagybányai hagyatékkal átitatott közegben került kapcsolatba a művészettel. Marosvásárhely már a II. világháború előtt is művészeti városnak számított, az 1949-ben megalapított művészeti szakközépiskola létrejöttével azonban tovább nőtt a kortárs, erdélyi magyar festészet megújításában betöltött szerepe. Pár évtized múlva itt alakult meg a MAMÜ, amely a művészet és a társadalom szembenállásást képviselő mozgalom volt. Legaktívabb tagjai 1984 után külföldre emigráltak. Borgó hazánkban is tovább folytatta a bizánci ikonfestészettel és a heraldikus emlékek jelszerűségével átitatott művészetét.
Képei között, előtt sétálva ránk is hatással van az utóbbi években használt dekoratívabb és színesebb ecsetkezelés, a festményeken önálló életre kelő, nyüzsgő, mozgó játékos jelképek. Ennél persze többet mondanak a kompozíciók meseszerű, ám egyben szakrális, keresztény és pogány motívumai (kút, lépcső, létra, bot, halmok, testformák, asztal, vár) – a föld igenis a mennyig ér. A művész szemében mi emberek egyszerre vagyunk földi és égi, testi és szellemi lények. Még akkor is, ha sokszor nem lelünk a harmóniára. S éppen ezért örök, ádáz harcot vív kétféle, kétlaki életünk.