Illetve nyertek 1947-ben, miután az elhíresült „kékcédulákkal” elcsalták a választást. Az ezt követő évtizedek történéseit akár három szóval is összefoglalhatjuk: diktatúra, forradalom, megtorlás. S ez a címe a Zala Megyei Levéltár és a Gönczi Ferenc ÁMK által közösen szervezett kiállításnak is, melyen dokumentumok, fotók, tárgyi emlékek és filmszalagok segítségével tekinthetünk be a zalai ’56-os eseményekbe.

Ahogy a tárlatot megnyitó Standeisky Éva, az ’56-os Intézet tudományos munkatársa is utalt rá, Zala mindig élen járt a forradalom vidéki kutatásában. Már 1991-ben volt egy emlékezetes vidék-konferencia, ahol az egyes kistelepülések, városok történéseiről értekeztek. A mostani tárlat keretbe zárja az eseményeket, hiszen a hármas jelszó, egyfajta kronologikus elrendezést nyújt.

Csomor Erzsébet, Káli Csaba, Kapiller Imre történész-levéltárosok úgy rendezték meg a kiállítást, hogy a  belépő a diktatúrával szembesüljön, majd lassan haladva belebonyolódjon a forradalmi eseményekbe, átérezve az azt követő megtorlást is. A történet 1947-től indul, és múltidéző jelleggel tényleg leadhatjuk szavazatunkat valamelyik történelmi pártra. Az eredmény biztos tudatában aztán megcsodálhatjuk a vezérkultusz kellékeit: plakátokat, fotókat szórólapokat, s Rákosi egyéb idealizált ábrázolásait. Olvashatunk egy iskolai fogalmazást is, mely „Rákosi pajtás” 60. születésnapjára készült. A nagy nap alkalmából a kisdiák meg is ígéri, hogy minimum egy osztályzatot javít majd az oroszjegyén.

Zászlós, lufis felvonulások pillanatképei. Mindenki boldog. Látszólag. Ha nem lennének tele a vitrinek ÁVH-s iratcsomagokkal, megfigyelt falvak és emberek dossziéival, kádernyilvántartó anyagokkal. Haladunk szépen a forradalom felé. Az anyagok innen már szinte csak Zala megyére, illetve néhány kiemelt település eseményeire koncentrálnak. Tüntetések Sármelléken, Tornyiszentmiklóson. Fotósorozatok szovjet hősi emlékművek és a zalaegerszegi Hamburger-szobor decemberi ledöntéséről. Igazi kuriózum a keszthelyi „Fehér ember” forradalmi emlékmű felavatásáról készült felvétel is.

Elérkezünk a Kádár-kormány megalakulásához, s egyúttal megtudhatjuk, hogy mit jelent az ország számára a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Mi mást, mint „szakítást a Rákosi-klikk uralmával, békét és függetlenséget, rendet és demokratikus munkáshatalmat”. A cél világos: az emberek visszahívása az utcákról, a megfélemlítés, a valódi történések manipulációja, majd megtorlás. Hiszen az új hatalom röplapokon hirdette, hogy „azért nincs még mindig béke és teremtő munka, mert a jogos követelések zászlaja mögött előnyomakodott az ellenforradalom, melyet a fasiszta katona- és csendőrtisztek gerjesztenek”. Hogy a Kádár-rendszer hogy számolt le ellenségeivel, arról vizsgálati dossziék, menekülttábori levelek sokasága tanúskodik.

A barikádnak persze két oldala volt, és bár sokak szerint ideje lenne közös hangot találnia a két félnek, azért a szabadságharc 50. évfordulóján mégis inkább a forradalmárokról emlékezik meg a tárlat. Nem elfogultan, hanem tudományos alapossággal. (Zala-Lap Kft., P. P., P. K. E.)