– Abban a kegyelemben volt részünk ebben az évben, hogy többen ott lehettünk Betlehemben, az Úr születésének a helyén, és ott mutathattuk be a legszentebb áldozatot, a szentmisét – kezdte prédikációját az éjféli szentmisén Stróber László. A Mária Magdolna templomban az apátplébános úgy fogalmazott: Isten jósága végigkíséri az életünket, akkor is, amikor a gondokat, a nehézségeket látjuk. Mert viharban bolyongunk, és ebben a helyzetben különös jelentősége van annak, hogy egyszer csak felragyog az eligazító csillag, amely jó irányba visz, és útmutatása nem csalóka.

– Valóban fájdalmas éveket, talán évtizedeket éltünk és élünk át most is – folytatta az apátplébános. – De közösen kellene hajóznunk a reménységnek a vizein. És tudjuk, hogy ennek az utazásnak csak akkor lehet eredménye, akkor juthatunk vágyott céljainkhoz, ha közben nyitott szívvel megállunk a jászol előtt, csendesen leborulunk a betlehemi kisded láttán, aztán elébe tesszük, amit egész évben hitben, reményben és emberségben gyűjtöttünk, hogy méltón fogadhassuk.

Nagyon is szükségünk van arra, hogy a jászolban fekvő kis Jézusra tekintve még erősebben járjon át minket az erőt és életet adó reménység – hangsúlyozta prédikációjában Stróber László.

P. Á./B. P./P. B.