A karmester bemutatta az első hegedűst, majd elkezdődött a hangverseny. Nagyon jól éreztem magam, mert a zeneművek között volt olyan, amely megnyugtatott. Ezt a dalt az elején a karmester úgy mutatta be, hogy saját maga előtt látja a napfelkeltét, és hallja a madarakat, ahogy csiripelnek. A dalnak a szerzőjét sajnos elfelejtettem, de a dallam valóban engem is megfogott. Én a hegyen képzeltem el magam egy tavaszi reggelen, ahol lágyan fúj a szellő, és gyönyörű szépen énekelnek. Senki el nem tudja képzelni, hogy akkor és ott mekkora békét éreztem. Még elmondani sem tudom.

Az is nagyon tetszett, amikor a zenekar kíséretével (majdnem) mindenki énekelte az Erdő, erdő, erdő című népdalt. Én is énekeltem, mert ismertem is és szeretem is ezt a népdalt.
Egy zeneművet nem tudtak eljátszani, ugyanis az egyik fellépő sajnos megbetegedett. Kár, pedig kíváncsi lettem volna a Medvetáncra.

A hangversenyen jól éreztem magam, és remélem, hogy mások is. Már várom a következő előadást is.

Varga Vivien (7.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium