ZTE: Vlaszák – Kocsárdi, Miljatovics, Bogunovic, (Todorovics 74.) Máté – Sluka, (Rajcomar 83.), Szalai, Horváth A., Kamber – Rudnevs, D. Pavicsevics (Balázs Zs. 63.). Vezetőedző: Csank János

Felesleges a matematikát belekeverni a labdarúgó-bajnokság küzdelmeibe, ugyanis a csapatok sorra nem ennek megfelelően játszanak. Lehet, persze, hogy számtanból gyengék. Úgyhogy a ZTE-nél sem volt értelme különösebben az esélylatolgatásnak, szerencsére Csank mester nem igazán a statisztikára, meg az esetleges helyezésekre szokott odafigyelni.

A meccs előtt a feladat adott volt: a Vasast és a Nyíregyházát is – közben meg a kupadöntőn a Debrecent – meg kell verni. És akkor a helyezéstől függetlenül nyugodt lelkiismerettel mehetnek el a játékosok pihenni. Remélhetőleg rövid időre.

A lecke első harmadát most sikerült sikeresen megoldani, összességében jobbak voltunk, megérdemeltük a győzelmet. Sőt, ha azt figyelembe vesszük, hogy az első percben egy olyan tizenegyest ítéltek ellenünk, ami minden volt, csak nem az, a siker értéke még nagyobb. S Horváth András révén rúgtunk egy szépségdíjas gólt is.

Vélemények:
Dézsi Attila, a ZTE ügyvezetője: – Teljesen megérdemelten nyertünk, sőt a játék alapján nagyobb különbséggel is győzhettünk volna.

Vass László, a ZTE pályaedzője: – Nagyon jól játszott a csapat, az első perceket leszámítva. Az egygólos különbség nem tükrözi a két csapat közötti különbséget.

Máté Péter, a ZTE játékosa: – Szokásunkhoz híven ismét gyengén kezdtük a mérkőzést, aztán magabiztosan hoztuk a kötelezőt.

Horváth András, a ZTE játékosa: – Gyorsan gólt kaptunk, s utána a Vasasnak több lehetősége is akadt. Az első félidő utolsó negyedórájában teljesen megérdemelten fordítottunk. Szünet után egyértelműen irányítottuk a játékot. Végig bíztam a sikerünkben.

(Zala-Lap, B. I. – L. D.)