A téli szünetben a mamámmal elmentünk a Bogáncs állatmenhelyre, hogy elvigyünk egy kutyust sétálni. Így talán a kis jószág is örül, és nekem is jó érzés kicsit „gazdinak” lenni.

Amikor becsöngettünk, két néni jött ki, akiknek elmondtuk, miért jöttünk.

Egy kis barnás, bongyor szőrű kutyát hoztak ki, a neve -tán nem véletlenül!- Bongyi. Látszott: nagyon örül neki, hogy valaki végre kiviszi mozogni. Jó nagyot sétáltunk vele, vidáman szaglászott az úton, futkározott, amennyire a póráz engedte. Néha én is futottam vele egyet.

Amikor visszavittük, bementünk a menhelyre, ahol száznál is több kutya, és egy csomó cica van. Egy-egy kennelben sokszor 5-6 kutya is van, de néha még több is.

Ez a menhely támogatásokból, adományokból működik. Csak úgy tudják fenntartani, az állatokat etetni, az orvosi ellátást fizetni, ha mindig elég támogatást kapnak. Ezért mi is vettünk egy nagy zsák kutyatápot, és elvittük az állatmenhelyre.

A Bogáncs Zalaegerszegi Állatvédő Egyesület bárkit szívesen fogad hétköznapokon nyitvatartási időben kutyasétáltatásra, cicasimogatásra. De évente több alkalommal szerveznek programokat, hogy minél többen látogassanak el a kis, gazdátlan állatokhoz. Így talán több jószág talál magának új otthont is.

Minden állatbarátnak  ajánlom, hogy látogasson el a zalaegerszegi állatotthonba, hiszen a kellemes időtöltés mellett segíthetünk is, ami mindig jó érzés!

Kovács Ferenc  4.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola