Gébárton a művészek legfőbb ihletője maga a táj, a különös szépségű környezet – ebben valamennyi résztvevő egyetértett. A kéthetes kurzusra hét festőművészt hívtak meg: F. Balogh Erzsébetet, az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének docensét, a Németországban élő Doró Sándort, az erdélyi származású Tomsó Juditot és Miklós Annát, a budapesti Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművészt és két zalaegerszegi festőnőt, Kiss Ágnes Katinkát és Bárdosi Katinkát.

A művésztelep vezetője Kopasz Tamás Munkácsy-díjas festőművész., aki azt mondja: bár a kurzus címe „Színek és helyszínek”, semmiféle megkötöttség nincs.
– Valóban nem határoztunk meg előre semmilyen tematikát – magyarázza. – Mindenki azt festi, amit a szívében, a fejében magával hozott. Egyetlen lényeg van, hogy valamiféleképp reagáljanak a Gébárti tó környezetére.

A telep egyik zalaegerszegi résztvevője éppen második gyermekét várja – azt mondja, ő is részt vesz az alkotásban…
– Valóban így érzem, egészen biztosan beleszól abba, amit csínálok. Már az első gyerkőcnél is így történt, akkor is más irányt vett a festészetem – meséli Kiss Ágnes Katinka.

Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész a fővárosból érkezett, eredetileg határozott elképzelésekkel.
– Aztán megláttam ezt a szépséges tájat, és rögvest félre is dobtam az egészen – mondja nevetve. – Hiszen ez a miliő mindent meghatároz: a táj, az emberek és ez a jó kis közösség, amiben dolgozhatok.

A 20. GébArt nemzetközi művésztelepet Balaicz Zoltán alpolgármester nyitotta meg, ugyancsak hangsúlyozva: ez a környezet, a tó, a kézművesház remek alkotásokra inspirálhatja az itt vendégeskedő művészeket, a gébárti miliő pedig különös összetartó erővel bír.

Gébárton egyébként 1968 és 1980 között már működött alkotó-telep, Bernáth Aurél, Makovecz Imre, Samu Géza és Szabolcs Péter közreműködésével – a nemzetközi művésztelepet 1992-ben hozták létre.

Az itt készült alkotásokból minden esztendőben kiállítást rendeznek – a 20. nemzetközi művésztelep vendégeinek munkáiból augusztus 12-én nyílik tárlat.

yr

Fotó: Seres Péter