A balettosok a Hópelyhek táncával készültek. Zelk Zoltán tollából egy kedves jelenetben megmutatták, mire jut az a Hóember, aki megtanult járni. Az énekesek szép téli dallamokkal örvendeztettek meg mindenkit.

Szereplőként elmondhatom, hogy nagyon izgultam. Mikor én kerültem a mikrofon elé, vettem egy nagy levegőt és elmondtam a versem. Egyszerre büszke is voltam és megkönnyebbült. 

Remélem a műsorunkkal elvarázsoltuk a nézőket! Ha így volt, akkor ez nekem egy olyan élmény, amit más nem okozhat. 

Nézőként azért tetszett ez a műsor, mert a szereplők gyönyörűen hangsúlyozták azt, amit a versük el akart mondani. 

Még a Mikulás bácsi is kiemelte, hogy: „Együtt lenni, jót tenni nagyon jó!” Szerintem is igaza van a Mikulásnak.

 

A műsort a negyedikesek Andersen mesejátéka zárta, mellyel eljutottunk a karácsonyhoz. Korhű ruhákban, jól átélt játékkal mutatták meg nekünk, hogy régen mit is jelentett a Karácsony egy szegény, félárva kislánynak. 

A záródalnál felgyulladtak a fenyőfán az ünnepi fények, és csak akkor vettük észre, hogy minden szereplő miért is akaszt egy-egy díszt a csupasz ágakra. Nagyon kifejező volt. Betöltötte az egész tornatermet a jóság utáni vágy, meg a hosszú hálás taps.

Délelőtt még egy meglepetés várt az elsősökre. Meglátogatta őket a „Rendőr- Mikulás”. Jó volt meglesni a meglepődött arcocskákat. Annáéknál a húgoméknál az 1.a-ban jó pár pillanatig csönd volt. Aztán lassan feloldódtak. Ők mondtak néhány verset köszönetül a Télapónak. Mikulás- ünnep!