Nagyon sanyarú gyermekkorom volt. A nevelőapám egy szigorú parasztember, aki ki nem állhatott. Sokat kellett dolgoznom, mivel kicsi gyerek voltam, ezért néha hibáztam is. Ő soha nem magyarázta el nekem a dolgokat, hanem fogott egy botot, és nagyon megvert. Két örömem volt az életemben, két nő. Az első a nevelőanyám volt, akit édesanyámnak tartottam, és ő is úgy szeretett, mint a saját fiát. A második Iluska volt, akit gyermekkorom óta szerelemmel szerettem. Az ő szülei is meghaltak, így mi voltunk a falu árvái.

Sajnos, amikor anyukám meghalt, a sorsom nagyon rosszra fordult. Bánatomban figyelmetlen voltam és a nevelőapám nyája elszaladt. Ez miatt ő elzavart a házából. Fájdalmamban világgá mentem, majd katonának álltam. Iluskával nem ígértünk semmit egymásnak, de mindig hű leszek hozzá, és tudom, hogy ő is hozzám, mert ő az én életem egyetlen, igaz szerelme. Remélem, hogy a jó Isten segítségével egymásra találunk az életben.

Golubics Kamilla 5.a
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola