„A szocializmusban az élt boldogan, aki a szocializmuson belül élt a szocializmuson kívül.” A Magyar Művészeti Akadémia elnöke ezzel a paradoxonnak tűnő mondattal érzékeltette a művészet és a politika kapcsolatát a 20. században. Fekete György elmondta: Abban az időszakban nagyon sok mű nem volt azonos az alkotójával, mert a politika alapvetően beleszólt a művészek tevékenységébe.

Ezeket az érzékeny kérdéseket higgadt elemzéssel tisztázni kell, és tisztességgel helyükre kell tenni az alkotókat és műveiket. – mondta Fekete György. A Göcseji Múzeum azzal járult hozzá ehhez a munkához, hogy otthont adott a rendezvénynek. Nem is akármilyen környezetet, hiszen a gondolatokhoz Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotásai adták a keretet, aszerint csoportosítva, hogy mely korszakban készültek. Erről már Kaján Imre, a Göcseji Múzeum igazgatója beszélt.

A határon túli magyar művészekre valamivel kevesebb figyelem esett az uralkodó párt részéről a rendszerváltozás előtti időkben, de ott sem írhattak, mondhattak bármit. Bence Lajos irodalomtörténésznek, a Muratáj főszerkesztőjének sok írása nem jelenhetett meg a Muravidéken, mert, mint mondta nem volt hajlandó elfogadni a politikai cenzúrát, nem akart bértollnokká válni.

A város polgármestere részben, mint egykori képzőművészeti gimnazista köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, köztük a város számos díszpolgárát. Mint Balaicz Zoltán mondta, a 20. században a politika és a művészet sokszor rossz irányba befolyásolták egymást.

A polgármesteri köszöntőben elhangzott, hogy a város igyekszik nagy figyelmet fordítani erre a területre. Tervezik a művészlakások egy részének felújítását, a Göcseji Falumúzeum élettel való megtöltését és egy városi képtár létrehozását.

N.Zs./N.G.

Fotó: Seres Péter