A bajai születésű Nagy Kálmán életében fontos szerep jutott a zenének, ami sokszor ösztönözte alkotásra. Az igazi hivatás azonban a festészet maradt. Első emlékezetes és formabontó tárlata a Hetési csárdában volt – erre is emlékezett köszöntőjében Dr. Kostyál László. Több évtizedes munkásságának lényegéről a művészettörténész így fogalmazott: a festőművészre leginkább a 60-70-es évek avangtard mozgalma hatott, ezt fordította le a saját világára.

Nagy Kálmán a 80-as évek közepén talált igazán önmagára. A kezdeti monokrom, farostra készült művei ma már vászonra és több színnel készülnek. Munkáját az akkori művészeti élet pezsgése segítette.

A festőművész mostanság ritkábban lép a közönség elé, mégsem érzi magát magányosnak. Mint monda, számára az alkotás, a festés mindig éltető erő marad.

M.E../K.M.

Fotó: Seres Péter