Bedő festményeinek fontos vonása a retrospektív jelleg. Annál is inkább, mert a művész nemrégiben ünnepelte 60. születésnapját, s az ilyenkor szokásos jubileumi tárlat elmaradt. Ezzel még adós a város. Ám a most bemutatott anyag három évtized munkáit foglalja össze. A művek jellemzője a múlt iránti nosztalgia, valamint egy sajátos jelképiség. Göcseji keresztre épülő motívumok, és szárnyas lények: pillangók, bogarak, madarak. A művész kísérletez, a különböző életszakaszokban más-más utakon indul el, majd vissza-visszatér régebbi szimbólumaihoz.

Kovács Géza ábrázolásmódjában is megjelenik két-három jól elkülöníthető vonulat. A szobrok egyik csoportját régi, egykor hétköznapi tárgyként funkcionáló vastárgyak alkotják: kapa, patkó, csavarkulcs, vasvilla, melyek új életre kelnek. Művészetének másik része figurális, azonban nem egész, hanem „rész” alakokat; torzókat, felnagyított fejeket látunk.

Bedő Sándor és Kovács Géza olyan kísérletező művészek, akik a pillanatnyi gondolkodásuknak, lelkiállapotuknak leginkább megfelelő formát keresik az alkotási folyamatban. (Zala-Lap Kft.. P.P.)