Ének- tanáraink kedvessége, szeretete – ami a tanulmányainkat végigkísérte – az elmúlt 25 év alatt semmit sem változott. Ugyanolyan lelkesedéssel, maximális figyelemmel és gondoskodással készítettek fel bennünket, hogy a koncerten majd együtt énekeljük a karácsony legszebb dalait. Egykori diákként jó volt újra felállni a „mindent jelentő deszkákra”, melyek régi, immár elfeledett érzéseket váltottak ki belőlünk: a zsinagóga fényei, az ünneplőbe öltözött több száz ember elővarázsolták a régi emlékeket, a sok gyakorlást, a fellépések izgalmát és nem utolsósorban a zene szeretetét.

Fantasztikus érzést jelentett ismét kórusban énekelni, melynek hangzása sokat változott az általános iskolai éveink óta. A kicsiny gyermekhangokból érett, felnőtt hangszín született. Az énekkar azon az estén vegyes kórussá alakult át. Kodály Zoltán gondolatai a jubileumi koncert óta erősebben élnek valamennyiünkben:

„Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk,
Szebb, ha ketten összedalolnak.
Aztán mind többen, százan, ezren,
Míg megszólal a nagy Harmónia,
Amiben mind egyek lehetünk.”

Borsos Adrienn, Kölcsey Ferenc Gimnázium 11. c
Szűcs Renáta, Zrínyi Miklós Gimnázium 11 .a