Ekkor az édesanyja megnyugtatta Vandát, aki kérdezősködni kezdett:

– Anya, miért álmodom mindig ilyen rosszakat? Mitől vannak ezek a rossz álmok? Honnan jön az álom? Miért nem álmodhatunk csak szépeket? A felnőttek is álmodnak rosszakat, anya? Te meg apu is szoktatok félni?

– Mennyi kérdés… – válaszolt mosolyogva az édesanya. – Egyszerre nem is tudok ezekre a kérdésekre válaszolni. Persze, hogy mi felnőttek is szoktunk rosszakat álmodni, ilyesmi mindenkivel előfordul.

Ekkor Vanda megkérdezte, hogy mi is az a gondolat. Erre az édesanya azt felelte:

– A gondolat az már nehezebb dolog. Talán jobban megérted, ha mesélek neked egy történetet. Képzeld el, hogy a gondolatok apró kis gondolatemberek. Valójában nem azok, de ez most egy mese lesz. Hát akkor kezdem, és te pedig figyelmesen hallgasd meg, akkor talán megérted. Szóval ezek a gondolatemberek békességben éltek, és szorgalmasan dolgoztak. Minden kis embernek megvolt a maga feladata. Az egyik gondolat el tudja neked újra mesélni ezt a mesét. A másik gondolat újra megmutatja a sok szép játékot. A harmadik gondolat pedig segít emlékezni, hogy mire tanítottak a szüleid. Történt egy napon, hogy a gondolatemberek összevesztek. Az egyik ember fontosabbnak hitte magát a többinél. Ekkor közbeszólt a harmadik gondolat, hogy min vitatkoznak ennyire, hiszen mindenki tudja, hogy ő a legfontosabb. Ekkor megjelent az álomgondolat is. Összedugták a fejüket a gondolatemberkék, és azon tanakodtak, hogyan győzhetnék le az álomgondolatot. Mérgükben elhatározták, hogy majd jól összekavarják az álomgondolat álmait. Buzgón törték a fejüket új és új tréfákon, de megfeledkeztek a gyerekükről, akinek meg kell szenvednie ezt a rossz álmot. Ekkor megszólalt egy másik gondolat: „Mindannyian fontosak vagyunk, és mindannyiunkra szükség van, és egyikünknek sem szabad azt hinnie, hogy ő a legfontosabb.” Az álomgondolat megfogadta a tanácsot. A többi gondolatember is megbocsátott neki, így aztán az álomgondolat megint szép álmokkal ajándékozta meg a gyereket. Ezért történik, hogy te rosszat álmodsz, rossz szellemekről, gonosz rablókról és még sorolhatnám. Most pedig elárulom neked, drága gyermekem, hogyan tudsz rendet tenni a rossz gondolatok között, hogy mindegyik jól végezze a dolgát. Meglátod, sikerülni fog, mert te vagy a gondolataid kapitánya. A mesém végére értem, és most pedig menj vissza szépen az ágyadba, és jusson eszedbe ez a kis mese, amit most elmeséltem neked. És ne félj a rossz álmoktól, mert ezek nem valóságosak.

Az édesanya leoltotta a villanyt és kiment a szobából. A kis Vanda elaludt, és többé nem félt a rossz álmoktól.

László Evelin (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium