A rókák életét közelről csak a vadászoknak, biológusoknak és erdészeknek van lehetősége megismerni. Fekete István nagyon szeretett vadászni. Sokszor töltötte idejét a természetben. Nem az állatok elejtése, hanem a megfigyelése volt a célja. Élményeit műveiben olyan csodálatosan írja le, hogy a városi gyerek is élvezheti.

Vuk, az árva rókakölyök élete kalandos, érdekes és tanulságos. Családját az Ember pusztította el, így nagybátyától, Karaktól kellett megtanulnia az élet szabályait. A róka nappal alszik, este vadászik. Nesztelenül jár. A zsákmány előtt le kell hunynia a szemét, mert észreveszik. Vuk a faluba is elmerészkedett élelemért. A baromfik megszerzéséhez túl kellett járni a kutyák eszén. Vahur és Fickó sokszor próbálták elkapni a rókát, de nem sikerült, sőt megszégyenültek. Gazdájuk, a vadász ezért megbüntette őket.

Egyszer Vuk, amikor a Simabőrű házánál járt, észrevett egy rókalányt a ketrecben. Kiszabadította, és ezentúl már hárman járták az erdőket. A rókáknak jó otthonuk az erdő, mező. De az erdő szépségében az ember kárt tesz, ha beleavatkozik. Egy hideg őszi reggelen nagy zajra ébredtek az erdő állatai, mert az emberek vadászni kezdtek rájuk. Sok fácánnal, nyúllal, őzzel, vaddisznóval együtt Karak is elpusztult. Vuk és Íny megmenekültek, és később családot alapítottak. Kölykeik bátrak és életrevalóak lettek. Vuk bátorsága, ravaszsága legyőzte a gonosz embert. A gyengébb győzte le az erőset.

A remek történet állatszereplői annyira hasonlóak az olvasókhoz, hogy könnyen beleélhetjük magunkat a helyükbe. Átélhetjük a félelmet, veszélyt, elégedettséget, bátorságot, ravaszságot, és hogy az Ember mikor tesz jót vagy rosszat a környezetében. Aki elolvassa Fekete István műveit, az megtudhatja, hogy tisztelni kell az élővilágot. Nekem nagyon tetszett, szeretettel ajánlom másnak is.

Tompa Márta (8.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium