Életem egy játékgyárban kezdődött. Ott szomorúan teltek a napjaim, mert elválasztottak az ikertestvéreimtől. Ültem egyedül a sötét dobozban.

Egyszer csak megfogtak, utána órákon keresztül zötykölődtem. Azután újra semmi sem történt. Eltelt egy-két hét, és kinyílt a dobozom teteje. De maradtam, ahol voltam. Majd megint mozgást éreztem. Talán most már történik valami! És igen!

Egy gyerekszobában találtam magamat. Egy lány nézett rám, mosolygott, nagyon örült nekem. A kislányt Dorkának hívják. Minden éjjel az én csillagaimat nézi, így alszik el. Én is elszundítok, miután ő már talán álmodik.

Reggel, amikor anyukája, Hajnal jön ébreszteni gazdámat, engem feltesz helyemre, az éjjeli szekrényre. Sajnos nappal nem lehetünk együtt, mert suliban vagy táncórán van Dorka. Nekem nagyon hiányzik a jelenléte!

Nincs velem sok gondja, néha az elemeimet kell cserélni, hogy újra világítsak. Nagyon szeretem őt, mert mind a mai napig jól bánik velem.

Kovács Dorka 5.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola