Kétségtelen, hogy tanórához nem fogható élmény, mikor láthatjuk feljegyzéseit, faragványait, személyes tárgyait, idegenvezetőnk pedig végigkísér minket a reformkori Magyarországtól a kiegyezésig és tovább. Deák zalai 51 évének színhelyei, a politikus emberi tulajdonságai, a hozzá fűződő anekdoták is megelevenedtek. 

 

 

Söjtörön született 1803. október 17-én, szülei hetedik gyermekeként. A kúriát, ahol a napvilágot meglátta, még nagyapja vette meg 1768-ban, majd a félkész épület befejezése is az ő keze munkáját dicséri. A kis Ferenc élete tragédiával indul, hisz édesanyja belehal a szülésbe. Rokonok veszik gondozásba, nevelik Tárnokon. Az ifjú ember jogi tanulmányokat folytat, 1833-ban Zala vármegye követe lesz a pozsonyi országgyűlésben. 1854-ben a fővárosba költözik, birtokait eladja. A söjtöri kúria azonban nővére, Deák Klára és férje, Oszterhueber József birtokába kerül. Ezután Deák náluk tölti a nyarakat, egészen a szüreti munkákig, májustól novemberig. Afféle nyári rezidenciaként „működik” számára a pusztaszentlászlói  ház s a birtok,1854 és 1870 között.

 

 

Visszatekintve az időben, Kehida a gyermek- majd a fiatal felnőtt, s felnőtt éveket egyaránt jelenti. Deák Ferenc 1808 és 1854 között tekintette állandó lakhelyének a települést. A kúria a falu közepén, egy kis dombon épült. A feltöltődés és a megpihenés helyszíne volt a számára. Földszintes, L-alakú lakóépületet láttunk. Érdekesség volt számunkra, hogy Deák faragóműhelyt rendezett be magának, gyakran időzött itt, s kisebb-nagyobb faragványokat készített ajándékba, vagy csupán saját kedvtelésére. Öt szoba található a kúriában.

 

 

Az első terem Deák hajdani hálószobája. Itt ma családjával, születésével, iskoláival kapcsolatos anyagok láthatók. A második igazi „férfiszoba”: pipázó- és dolgozóhelyiség. Megtekintettük könyvei egy részét, híres pipagyűjteményét, az értékes biedermeier bútorzattal együtt. Az egykori ebédlő ma arcképcsarnok – láthatjuk, kik vendégeskedtek Deák Ferencnél az évek során. Hiszen szívesebb vendéglátó volt, inkább, minthogy ő utazzon messzire! A negyedik teremben könyvszekrény, kisasztal  tekinthető meg a hagyatékból. Az utolsó terem több érdekességet tartogat a látogatók számára. Használati tárgyak hozzák közelebb, szinte hétköznapi emberré válva a nagy formátumú politikust. Az idős Deák viselete is megtekinthető. S végül ide került az a füles karosszék, melyben élete utolsó hónapjait töltötte, sőt ebben hunyt el 1876. január 28-án a fővárosban.

 

 

Zala „… szülőföldem, politikai életem bölcsője, legszentebb visszaemlékezéseim színhelye.” – írta megyénk nagy szülötte, a haza bölcseként tisztelt Deák Ferenc 1861-ben. Örülök, hogy mindezt saját szememmel, társaimmal együtt láthattam. Szép kirándulás volt!