Dr. Marx Gyuláné
Dr. Marx Gyuláné, Dr. Bodó Erzsébet 1961. április 23-án született Budapesten.
Diplomáját a Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán szerezte.
Férjét az egyetemi évek alatt, de nem az egyetemen, hanem egy közös kóruspróbán ismerte meg. A házasságkötésüket követően egy évet dolgozott a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház Szemészeti Osztályán, majd 15 esztendőn keresztül, 8 gyermek édesanyjaként életét elsősorban a gyermekek nevelésének és a családnak szentelte.
2004-ben kérték fel a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend Miasszonyunk Időskorúak Otthona vezetésére, amely feladatot örömmel vállalta, azóta pedig a Gondviselés Házának intézményvezetője. Lelkiismeretes munkája mellett a közel egy évtized alatt számos szociális szakképzésben is részt vett.
Az idősek mellett a gyermekek, a családok is közel állnak a szívéhez, hiszen tevékenyen részt vett a zalaegerszegi Családfesztiválok szervezésében.
Közéleti tevékenysége, odaadó munkája elismeréseként dr. Marx Gyuláné 1997-ben és 2013-ban is Zalaegerszegért díjban részesült.
Képgaléria:
Videógaléria:
Pék József
1927. november 26-án született.
1940-ben érettségizett Nagykanizsán a piarista gimnáziumban és szinte azonnal a palini körjegyzőségre került, mint közigazgatási gyakornok.
Szombathelyen, 1943-ban szerzett jegyzői oklevelet és ezt követően kinevezték a szepetneki körjegyzőség segédjegyzőjének.
Részt vett a II. világháborúban, amerikai, majd francia hadifogságba került. 1945 szeptemberében francia nyelvismerete és a fogságban keletkezett betegsége révén egyénileg szabadult a hadifogságból.
Miután a szülői házban testileg és lelkileg felépült, szolgálatra jelentkezett, újra munkába állt. 1950 és 1954 között a Zalaegerszegi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára volt.
Mindenért ő volt a felelős egy kusza, kiforratlan, politikailag nehezen kezelhető világban, ahol rendkívül erős volt a személyeskedés is, illetve egymás figyelése, de Zalaegerszeg városnak működnie kellett, az élet feltételeinek biztosításával.
Pék József párton kívüli volt, csak szakmai kérdésekkel foglalkozott. Amikor Szabó János vb. elnököt, aki bízott benne, félre állították, érezte, megváltozott körülötte a levegő.
Tisztségétől megfosztották és elbocsátották állásából, ezután került egy megyei vállalathoz, ott dolgozott 1957-es letartóztatásig.
Bár volt lehetősége külföldre menni, de Magyarországot semmilyen körülmények között nem kívánta elhagyni.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején először a városi, majd a megyei forradalmi tanács titkárává választották. A forradalomban betöltött szerepéért első fokon 7, másodfokon 5 évi börtönre ítélték. Végül 3 év után szabadult a budapesti Kozma utcai börtönből.
Ezek után nehezen kapott munkát, a közúti építőipari vállalatnál lesz segédmunkás, majd 1963-ban raktáros, de még ott is szemmel tartották.
Később vállalati beszerző lehetett, majd 1981-ben, mint anyaggazdász ment nyugdíjba, de 1985-ig ott dolgozott a vállalatnál.
Örült a rendszerváltozásnak, bízott a demokratikus átalakulásban, hiszen maga is egész életében a demokratikus jogokért küzdött.
1991-ben őt is rehabilitálták, Zalaegerszeg város közgyűlésének is állandó meghívottja lett.
Évekig, amíg az egészsége engedte személyesen is figyelemmel kísérte az önkormányzat munkáját.
Tagja volt a KÉSZ, a POFOSZ és az ’56-os Szövetség városi szervezeteinek is.
1994-től a Zala Megyei Választási Bizottság választott tagja volt. A választások tisztaságára, törvényességére figyelt társaival együtt. Bár Zalában mindig is a legnagyobb rendben mentek a dolgok, nem történt visszaélés, a jogszabályokat mindenki betartotta. A választási bizottság döntéseit, esetleges észrevételeit elfogadták a pártok is.
Pék József egész életében csak az embert nézte, nem azt, ki milyen párthoz tartozik. Az volt számára a fontos, hogy akivel együtt dolgozik, az tisztességes, becsületes, szókimondó ember-e, aki szeret dolgozni. Olyan időkben kellett helyt állnia és jegyzői munkát végeznie, amit ma már el sem tudunk képzelni.
Pék József a rendszerváltozás óta sok-sok kitüntetés és elismerés büszke tulajdonosa.
A belügyminiszter 1991-ben címzetes belügyminisztériumi főtanácsosi címet adományozott neki. 1992. január 20-án Zala megye címerével tüntették ki.
1994. április 2-án a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetés birtokosa lett.
1996-ban a városi közgyűlés Zalaegerszegért-díj elismerésben, 2001-ben pedig Díszpolgári címben részesítette.
Dr. Lepsényi Imre
1937. október 23-án született a Somogy vármegyei Vízváron.
Apja a 2. világháború áldozata lett így félárván nevelte fel édesanyja.
1948-ban költözött Zalaegerszegre. Általános iskolai tanulmányait a Jókai iskolában, a középiskolát a Teleki Blanka tanítóképzőben végezte kitűnő eredménnyel.
1956. szeptemberében került a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola magyar történelem szakára, és szerzett általános iskolai tanári oklevelet.
1967-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán középiskolai tanári diplomát szerzett, majd 1980. január 21-én ugyanott Bölcsészettudományi doktorrá avatták.
1963-ban kötött házasságot, melyből 2 gyermeke született.
Tanári pályáját végig Zalaegerszegen végezte. Első munkahelye a Petőfi Sándor Általános Iskola volt, ahol 4 évig tanított, majd a Pécsi Tudományegyetem Tanárképző Főiskola Zalaegerszegi tagozatának tanulmányi vezetője lett.
1964-ben került a Csány László Közgazdasági Szakközépiskolába, ahol tanárként, majd igazgatóhelyettesként dolgozott.
1973-ban az akkor alakuló Pályaválasztási Tanácsadó Intézethez nevezték ki igazgatónak.
Tíz év múlva visszakerült a Közgazdasági Szakközépiskolába tanárnak, majd szakmai életútja befejezéseként 6 évre az iskola igazgatójának nevezték ki.
Kitüntetések:
1975 – Az oktatásügy kiváló dolgozója
1987 – Kiváló pedagógus
1994 – Zalai pedagógus díj
1994 – Zalaegerszegért díj
2023 – Pro Urbe díj
1997-ben 40 év szolgálati idő után vonult nyugállományba.
2009. július 6-án kapta meg diplomaszerzésének 50 éves jubileuma alkalmából a Pécsi Tudományegyetemtől az Arany Oklevelet.
2023-ban Zalaegerszeg Megyei Jogú Város közgyűlése Pro-Urbe kitüntetésben részesítette.
Képgaléria:
Videógaléria:
Összefoglaló kisfilm a díjátadóról:
Dr. Hóbor Erzsébet
(Zalaegerszeg, 1949. február 10. – )
Egyetemi tanulmányainak idejét leszámítva szülővárosában él és itt is dolgozott.
A Ságvári Endre /ma Kölcsey Ferenc/ Gimnázium német-orosz nyelvi tagozatos osztályában érettségizett 1967-ben, majd a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1972-ben.
Ebben az évben kötött máig tartó házasságot Horváth Gáborral, aki a Zalaegerszegi Ruhagyárban volt műszaki könyvtáros és idegen nyelvű /német, angol/ fordító.
Két gyermekük született, Gábor 1977-ben, Péter 1980-ban.
Első munkahelye a Zalaegerszegi Városi-Járási Ügyészség volt, ahol fogalmazóként kezdte, majd a bírói-ügyészi szakvizsga letétele után a Zala Megyei Főügyészségen általános felügyeleti ügyészként folytatta munkáját.
Ezt követte 1980. szeptemberétől a Zalaegerszegi Városi Tanács titkárságvezető-helyettesi, majd vezetői, aztán a Zala Megyei Tanács Szervezési és Jogi Osztályán osztályvezető-helyettesi feladatot látott el.
A rendszerváltást követően 1991 februárjától a Fejér-Veszprém- Zala Megyei Köztársasági Megbízott megyei hivatalvezetője volt, majd a Zala
Megyei Közigazgatási Hivatalt vezette nyugdíjazásáig, közel 15 évig.
Főállású hivatása mellett szabad idejében túlnyomóan szeretetszolgálati munkát végzett. Városunkban 1992-ben megalapította a Máltai Szeretetszolgálat ma is működő városi csoportját, amelyet 8 évig vezetett. Tizenhárom évig volt az Egyházmegyei /Zala és Vas megyék/ Caritas Alapítvány elnöke, az akkor működő 89 Caritas csoport és több intézmény munkájának irányítója.
Részese volt az országosan egyedüliként megszervezett Első Magyar-Dán Termelőiskolai Alapítvány létrehozásának annak érdekében, hogy az élet perifériájára sodródott, „normál” iskolatípusba nem illeszkedő fiatalok általános iskolai végzettséget és szakmát szerezhessenek. Több mint 25 évig volt az alapítvány kuratóriumi elnöke, majd tagja.
Ezek mellett még tagként segítette a mozgássérültek megyei egyesületének munkáját.
Öt évig volt a Mária Magdolna Plébániatemplom képviselőtestületi tagja, és a gazdasági bizottság elnöke.
Több évig munkálkodott városunk Millecentenáriumi Bizottságában is.
A testvérvárosi kapcsolatok – városlakók és intézmények közötti – aktív ápolása érdekében többekkel megalapította a Zalaegerszeg-Marosvásárhely Baráti Társaság Egyesületet, melynek 5 évig volt az elnöke.
Már díszpolgárként állt annak a mozgalomnak az élére, melynek kezdeményezése nyomán a megyei kórház felvette a Szent Rafael nevet, és a kórházban kápolna létesült.
Hivatali és közéleti munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Megkapta a Pro Urbe Hévíz kitüntetést, a Zalakarosért díjat, a Zalaegerszegért kitüntető címet.
Pusztaederics község díszpolgárának választotta.
A Zala Megyei Önkormányzat a Megye Közigazgatásáért díjban részesítette, országosan pedig a Magyar Közigazgatásért díjban részesült.
Elnyerte a Magyar Honvédelemért Emlékérmet, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, s végezetül a Magyar Érdemrend Középkeresztjét.
Hivatali ideje alatt Orbán Viktor, akkori miniszterelnök kormányzati főtisztviselőnek nevezte ki.
Mindezen érdemek elismeréséül 2005-ben megkapta Zalaegerszeg város díszpolgára kitüntető címét.
Fotógaléria
Videógaléria
Beszélgetés dr. Hóbor Erzsébettel az állami kitüntetése alkalmából:
Állami elismerésben részesültek köszöntése:
Dr. Szalczer Lajos
1992 május 1. óta osztályvezető főorvosa a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház Szemészeti Osztályának. Munkájának sikerességét mi sem tükrözi jobban, hogy minden évben növekedett a lencsebeültetéssel elvégzett szemmegnyitó műtétek száma.
1993 január óta a legújabb műtéti technikát vezette be a szürke hályogműtétnél, melynek lényege a 3,2 mm-es seben végzett lencsemag eltávolítás, és az ezen a kis seben történő összehajtható műlencse implantáció. Ezzel a technikával 1997-ben az országban a legtöbb műtétet végezte dr. Szalczer Lajos, mellyel az ápolási idő három napra lerövidült. Ennek elismeréséül a Magyar Műlencse Implantációs és Refraktív Sebészeti Társaság (SHIOL) Keszthelyi Kongresszusa diplomával jutalmazta őt.
1992-től beindultak a zöldhályog ellenes műtétek, 1994-ben pedig a szaruhártya átültetés – utóbbiból évente 10-15 ilyen műtétet végez. Ezek mikro sebészeti műtétek, amelyet a főorvos honosított meg Zalaegerszegen.
Műtéti munkája mellett gyakran tartózkodik külföldön, előadásokat tart, kongresszusokon vesz részt, melynek során négy amerikai, és több németországi, franciaországi és svédországi tanulmányúton vett részt.
1997-ben az Amerikai Szemészeti Akadémia Nemzetközi Szekciójának tagjává választották.
1998-ban a SHIOL vezetőségi tagja lett.
1995-től a Magyar Orvosi Kamara Zala Megyei Szervezetének alelnöke.
Kezdeményezésére és szervezésében a Rendelőintézet földszintjén megalakult a Kandikó Optika Kontaktlencse és Szemüveg Szalon. Ez az első kontaktlencse labor Zalaegerszegen, ahol a betegek TB támogatással is kaphattak kontaktlencsét.
A Zala Vármegyei betegellátás színvonalának emelésére létrehozta a Zalai Szemészeti Alapítványt, melynek kuratóriumi elnöke. A pályázati pénzekből a szemészeti ellátáshoz szükséges eszközök, műszerek beszerzése mellett az orvosok továbbképzésére, a betegek felvilágosítását segítő anyagokra, nyomtatványokra is jutott.
1998-ban a Zala Megyei Közgyűlés Egészségügyi Bizottságának külső tagjává választották.
1999 március 18-án a Magyar Műlencse Implantációs és Refraktív Sebészeti Társaság 10. Kongresszusán élő közvetítést adtak a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház Szemészeti műtőjéből. Magyarországon ez az első ilyen rendezvény, melynek Zalaegerszeg város adott otthont.
Dr. Szalczer Lajos az ország több városában (Kecskeméten, Dunaújvárosban, Ajkán, Kisvárdán) bemutató műtétekkel oktatja a szürke hályogműtétek során alkalmazott legújabb technikát. 1999-ben Zalaegerszegért díjat kapott.
Szakmai munkásságáért Zalaegerszeg Város Díszpolgára kitüntető címmel jutalmazták.
Budaházi Tibor
Budaházi Tibor 1954. február 1-jén született az erdélyi Kőszegremetén. Középfokú tanulmányait a szatmárnémeti Képzőművészeti Gimnáziumban végezte, majd Magyarországra telepedése után a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán szerzett diplomát.
1986 óta Zalaegerszegen él, nyugdíjba vonulásáig a Mindszenty József Általános Iskola és Gimnázium művésztanára volt.
1976 óta kiállító művész, városunk mellett munkáival többek közt Székesfehérváron, Győrben, Nagykanizsán, Budapesten, Sopronban, Kecskeméten, Pakson, Szombathelyen, Hajdúböszörményben és Szegeden is bemutatkozott.
Emellett külföldi országokba, úgy mint Hollandiába, Ausztriába, Németországba és Szlovéniába is elvitte Zalaegerszeg jó hírét.
Elvont festészetét főként a konstruktív kompozíció jellemzi, nagyon gyakran használ egyszerű síkidomokat (kör, négyzet, háromszög) képelemként, olykor más anyagból ragasztva. Kollázsai azonban nem talált, hanem csinált felületekből készülnek. Egyszerű, szinte motívumszegény képein a szín fokozott jelentőségre tesz szert, noha koloritja nem élénk, de tónusainak skálája széles. Sokszorosított grafikáin a felületek gondos megmunkálásával ér el fakturális hatásokat.
Több ezer képe közül jó néhány gazdagítja a Göcseji Múzeum, a győri Rómer Flóris Múzeum, a németalföldi Hengelo Városi Gyűjteménye, a lendvai Múzeum-Galéria, a maribori Városi Gyűjtemény, a németországi Finnentrop Városi Gyűjteménye vagy éppen a lodzi Kisgrafikai Gyűjtemény anyagát.
Főként a keresztény értékrendre épülő, ennek hagyományából, illetvenemzeti történelmünk eseményeiből táplálkozó művészete meghatározó értéke nemcsak városunknak, de az egyetemes magyar kortárs szakrális festészetnek is. Ennek maradandó emléke, hogy 2000-ben, Mindszenty József halálának negyedszázados évfordulója és a Millennium tiszteletére elkészítette a Zárdakápolna négy ólomüvegablakát, rajta Szent Ágoston, Le Clerc Alexia, Árpád-házi Szent Erzsébet és a néhai esztergomi érsek, hercegprímás képeivel.
Inspirációja nyomán számos tanítványa választotta a művészeti pályát, sőt ő segítette a tehetséges gyermekművész, Vollein Ferenc pályájának indulását is.
Budaházi Tibor több rangos szakmai elismerés, köztük a Vajda Lajos-díj birtokosa, 2013-ban pedig elnyerte a térség alkotóit bemutató III. Ars Pannonica Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé festészeti díját.
2000-ben munkáját a közgyűlés Zalaegerszegért díjjal jutalmazta.
2014-ben a város kultúráját is gazdagító keresztény-nemzeti hagyományokra épülő, kiemelkedő alkotói pályája és művésztanári munkája elismeréseként Pro Urbe kitüntetésben részesült a festőművész.
- március 15-én – a kiemelkedő képzőművészeti tevékenység elismerésére adható legmagasabb magyar állami kitüntetésben, – Munkácsy Mihály-díjban részesült.
-
Dr. Alotti Nasri
(Damaszkusz, 1958. –
Dr. Alotti Nasri Jordániába emigrált palesztin családból származik, Magyarországra orvostanhallgatóként került.
A budapesti orvostudományi egyetemen végzett 1990-ben. A szívsebészet érdekelte és így került kapcsolatba 1991-ben Dr. Papp Lajos professzorral, aki 1994-ben hívta Zalaegerszegre, az újonnan létrejött szívsebészetre dolgozni. A professzor távozását követően 1998-ban Dr. Alotti Nasri lett a szívsebészeti osztály osztályvezető főorvosa.
A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kara Szívsebészeti Tanszékén is tanít, ahol angol nyelven is vezet szemináriumokat, illetve folytat tantermi oktatást. A zalaegerszegi szívsebészeti osztályon Dr. Alotti Nasri több mint 4000 életmentő műtétet végzett el.
Dr. Alotti Nasri rendszeresen publikál szakfolyóiratokban és tart előadásokat szakmai fórumokon, és ismeretterjesztési céllal egyesületek, betegklubok meghívására is.
2001-ben védte meg PhD értekezését. 2004-ben az egyetem tanári testülete címzetes egyetemi docensi címet adományozott részére.
Dr. Alotti Nasri négy nyelven beszél; arabul, magyarul, angolul és németül, felesége magyar. Szívesen kirándul, túrázik, támogat egyesületeket, kulturális programokat. Jelentős összeggel támogatta a Zrínyi Miklós Gimnázium épületének homlokzatára alkotott allegorikus szobrok elkészítését.
A város, a megye, de még a környező megyék közössége előtt Dr. Alotti Nasri nagyra becsült ember, volt betegei szeretettel emlékeznek rá.
Dr. Alotti Nasri 2002-ben Zalaegerszegért díjat kapott, 2005-ben pedig elnyerte az Év Zalai Embere Díjat.
Dr. Alotti Nasri munkássága, oktatói, tudományos tevékenysége, színes egyénisége miatt 2015-ben Zalaegerszeg Város Díszpolgára kitüntető címben részesült.
Fotógaléria:
Videógaléria:
Dr. Tóth József
Dr. Tóth József 1942. december 28-án született. 1966-ban fejezte be egyetemi tanulmányait és szerzett közgazdász oklevelet. A Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kar Zalaegerszegi Intézetének 1990-től 2010 nyaráig igazgatója volt.
Korábban különböző területeken közgazdászként dolgozott. Korábbi munkahelyei köréből kiemelendő, hogy a Zala Megyei Tanács VB. Közgazdasági Osztálya éléről került az intézethez igazgatónak. Vezetői tevékenysége mellett is folyamatosan oktatott. Oktatta az önkormányzatok pénzügyei, a nonprofit intézmények pénzügyei, az illeték és vám, az adóigazgatás, valamint még többi tárgyakat is.
Folyamatosan képezte magát, 1989-től adótanácsadó, 1991-tól adószakértő, 1995-től okleveles könyvvizsgáló, 1995. május 15-től PhD doktor lett.
Publikációinak száma jelentős, közülük kiemelkedő a 2002-ben megjelent és a 2010-ben Zalaegerszegért Díjban részesült Dr. Csanádi Ágnessel közösen írt „Az önkormányzatok pénzügyei” c. kiadványt.
Dr. Tóth József 2010-ig a BGF Pénzügyi és Számviteli Kar Zalaegerszegi Intézetének igazgatója volt. Különös érdemeket szerzett azzal, hogy az intézetnél is jelentkező nehéz időszakban fenntartotta az intézet iránti igényeket.
2011-ben az intézmény a főiskola önélló karjává (Gazdálkodási Kar) vált. A változás időszakában elmondható, hogy az intézet élén folytatott és a főiskola által is elismert tevékenysége a karrá válást megalapozta. Erre figyelemmel, továbbá életútja alapján Dr. Tóth József érdemes a díjra.
Életútja alapján Dr. Tóth József 2003-ban Zalaegerszegért, 2011-ben Pro Urbe Zalaegerszeg díjban részesült.
Stróber László
Stróber László a Nagykanizsa melletti Rigyácon született 1952-ben. Már egész fiatal korában foglalkoztatta a papi hivatás gondolata, amely a szerzetesi gimnázium elvégzésével csak erősödött benne. Megérintette az atyák példamutató élete és a szeretetteljes légkör, amely az intézményt jellemezte.
A gimnáziumot szemináriumi évek követték, amelyeket a budapesti Hittudmányi Akadémián töltött el.
1980. június 18-án szentelték fel Szombathelyen.
A szentek közül Assisi Szent Ferencet és Vianney Szent Jánost tekinti példaképének. Assisi Szent Ferencet, aki egyszerű szeretetben élt, a mindig vidám testvér, a természet nagy barátja volt. Az atya szerint valahol minden embernek rá kellene hasonlítani, nekünk is magunkban kell hordozni az Urat: a jászolt és a keresztet. Egész élete nagy kitárulkozás volt Isten felé, és aki szeretné nekünk is megtanítani a tökéletes bizalmat Isten iránt. Megtanult mindent elveszíteni és mindent megköszönni krisztusi alázattal.
Másik példaképétől, Vianney Szent Jánostól származó gondolat „Ha abban a szerencsében lesz részem, hogy pap lehessek sok lelket szeretnék Istenhez vezetni!”, amely motiváció volt a papi hivatása elfogadásában. Igazán elfogadta saját gyöngeségét, kora emberének értetlenségét is alázattal viselte el. Alázatával, az emberekért végzett kitartó imádságával életcélját a legtökéletesebben véghez vitte. Sok lélek jutott el az Igazságához közbenjárására.
Stróber atya első papi éveit Pákán töltötte, majd 1984-ben került Zalaegerszegre az olai templomba káplánnak, végül 1989-ben a Mária Magdolna Plébániára. Kis kitérővel ismét visszakerült a Mária Magdolna Plébániára, amelynek 1998-tól plébánosa.
1993 és 1998 között Boncodfölde plébánosa volt.
László atya szerepe a zalaegerszegi hitéletben jelentőségteljes és példaértékű.
Papi hivatását egyszerre gyakorolja a Mária Magdolna Plébánián, a Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban, illetve annak kápolnájában, és önálló plébániaként való működéséig a kertvárosi templomban.
Egyéb megbízatásai közül kiemelendő, hogy 1992 és 1993 között az Egyházmegyei Kollégium prefektusa volt. 2000-től Szűz Mária mennybeviteléről nevezett molnári apát, 2003-tól a Zalaegerszegi Esperesi Kerület esperese, továbbá 2010-től a Vasvár- Szombathelyi Székeskáptalan kanonokja.
Szokás őt az építő plébánosnak is nevezni, hiszen neki köszönhető a Mária Magdolna Plébániatemplom teljes külső és belső rekonstrukciója, a kertvárosi templom megépítése, a katolikus kultúrház homlokzatának felújítása és számtalan kisebb-nagyobb munka a környező településeken.
Fáradhatatlan építő tevékenységét 2000-ben apátplébánosi ranggal ismerte el az egyházmegye. A Mária Magdolna templom több mint egy évtizedig tartó felújításának elismeréséül Podmaniczky-díjat kapott. Részére a város 2003-ban „Zalaegerszegért” díjat adományozott.
Apát-plébános úr aktívan részt vesz a város közéletében is. A városnapi rendezvények a László atya által vezetett közös imádsággal kezdődnek. Az önkormányzat felkéréséit mindig örömmel fogadja, neki köszönhetően a világi események, ünnepségek sosem nélkülözik az egyházi jelenlétet.
A közéletben vállalt tevékenysége és áldozatos papi elhivatottsága révén méltán érdemelte ki 2017-ben Zalaegerszeg város Pro Urbe díját.
Zalaegerszegi Torna Egylet Football Club
A Zalaegerszegi TE (ZTE) 1920-ban alakult meg. A csapat színe először fekete–fehér, majd zöld-fehér volt, a kék-fehér színösszeállítást pedig a ’70-es évek végétől használja.
A klubszerűen szervezett sport előtt Zalaegerszegen 1912-ben mutatkozott be a futball játék, amikor egy helyi, alkalmi csapat Vasvár ellen mérkőzött, de 4:2 arányban vesztett.
A zalaegerszegi kereskedők önképző egylete által verbuvált ifjú játékosok csáktornyai ellenfelükkel szemben minimális egy góllal (2:1) maradtak alul.
Az eredménytelenül végződött kísérletezések ellenére, a játék továbbra is népszerű maradt és alkalmi mérkőzések sorát játszották a Vizsla téren.
Az első világháború évei alatt ezek szüneteltek.
1920-ban a főleg város kisiparosai, munkásai részvételével Vadász József szervező munkájának eredményeként egy szakosztállyal megalakult a Zalaegerszegi Torna Egylet.
Az alapítók a fekete-fehér színeket választották és létesítmény, valamint alapszabály nélkül működtek. Ebben az időben a Mike fivérek, Varga, Nemes, a Nagy testvérek, Gombás, Kertész Jenő, Kertész Ödön, Zsömbölyi Sándor, Horváth, Polancz, Farkas, Barta István, Hoffmann, Kerkai István, Szabó, Toriszai, Schmidt, Löwi Géza, Dóczi, Borsod, Schwartz, Börcz, Lang István, Németh István, Farkas Lajos, Szűcs Imre, Vadász József voltak a leghíresebb játékosok.
Az 1921. augusztus 20-án lejátszott barátságos mérkőzés előtt vonták meg a ZTE labdarúgóitól a ZSE pálya használati jogát. Emiatt a Szombathelyi AK első osztályú csapatát a Vizslaréten, a játékosok által előkészített pályán, fogadták. 2:1-es vereséget szenvedtek, de a pályát mintegy 2000 néző állta körül.
A Nyugati Labdarúgó Alszövetség II. osztályában 1924-ben sikerrel kezdődött a ZTE bajnoki pályafutása, a Kámoni AC vendégeként az alábbi felállással értek el 2:2 arányú döntetlent: Varga (Nemes) – Gombás, Kertész J. – Kertész Ö., Zsömbölyi, Horváth (Polancz) – Farkas I., Barta, Hoffmann, Kerkai, Szabó.
A további győzelmek, sikerek nyomán egymásra talált játékosok és szurkolók összefogásával, saját erőből pályát építettek.
A 10 évvel később elért bajnoki cím és osztályozó eredményeként az 1934/35-ös bajnoki évet már a Nyugati Alszövetség I. osztályában kezdhették.
Újoncként a hatodik helyen végeztek, a következő évben azonban a kiesés sorsára jutottak, bár három csapatot is maguk mögé utasítottak a bajnoki táblázaton.
1939-ben hatósági intézkedés nyomán felszerelését és pályáját elvették, a klub további működését lehetetlenné tették.
A harmincas években csapat legjobbjai Boronics, Koszta, Czirkovics I, Czirkovics II, Dorogi, Szökrönyös I, Doma, Bacsai, Borsos, Gondi, Kovács, Szabó R., Szökrönyös II, Szakál, Palkovics, Sárközi, Füleki, Dóczi, Tomózer, Sajben, Martinka, Szabó L. voltak.
A második világháború utáni években egyre több helyi egyesület alakult, vagy folytatta működését. Nevük és támogatóik gyakran változtak, ezért egyik sem tudott igazán a város vezető sportegyesületévé válni. Az 1957 elején létrejött két klub, a Zalaegerszegi Dózsa és Petőfi egyesülése rövid életűnek bizonyult, s néhány hónap után fel is bomlott. Június 6-án a Petőfi és a Ruhagyár fúziójának eredményeként, 19 éves szünetet követően alakult újra a Zalaegerszegi Torna Egylet. A régi-új klub labdarúgócsapata a Nemzeti Bajnokság 57 másodosztályú klubjának egyikeként a Nyugati csoportban, 18 ellenféllel szemben kezdte meg bajnoki szereplését.
Az elkövetkezendő években a csapat szinte mindig a középmezőnyben végzett, egy erős középcsapat alakult ki Zalaegerszegen.
1968. november 24-én, Zalaegerszegen a ZTE 5:2 arányban legyőzte a Pécsi Ércbányászt és megnyerte a bajnokságot az NB II Nyugati csoportjában. Ezzel a sikerrel feljutott az NB I/B-be az akkor még zöld-fehér csapat.
1968. október 1-én a ZTE-stadionban, 20 ezer néző előtt a Szegedi EOL csapata ellen aratott 4–0-s győzelem volt a csapat első győzelme a legmagasabb osztályban. Szintén ezen találkozón született meg a ZTE első élvonalbeli találata Gáspár Gyula révén. A további gólokat Kocsis Tamás, Tóth József és az akkor még újonc Soós István szerezték.
A következő majd’ 2 évtizedben rendre a bajnoki táblázat középső harmadában végzett a csapat. A fényesebb időszak Gellei Imre érkeztével következett. Ő 33 éves volt, amikor átvette a csapat irányítását. Vele kétszer is – 1985-ben valamint ’86-ban – a negyedik helyig jutott. Ebben a csapatban Gass István, Galántai Tibor, Soós István voltak a legmeghatározóbb játékosok. Hosszú időn keresztül azon csapatok közé tartozott, amelyek nem estek ki abból a bajnoki osztályból, amelyikben indultak.
Az MLSZ által mind a 16 élvonalbeli klub részére kiírt I. Magyar Labdarúgó Terembajnokság négyes döntőjét 1983. december 14. és 16. közt rendezték.
A bajnokságot a ZTE nyerte meg és valamennyi különdíjat is a csapat tagjai kapták.
A legjobb kapus: Balázs Zsolt, a gólkirály Soós István (9 góllal), a döntő legeredményesebb futballistája Péter Zoltán (7 góllal), a legjobb mezőnyjátékos pedig Czigány Csaba lett.
Ez egészen 1989. június 10-ig így is volt – mindaddig, míg az utolsó helyezettként kiestek a legmagasabb bajnoki osztálytól.
Másodszor 1992-ben estek ki, de 1994-ben újra a legjobbak közé jutottak.
Akkor a Siófok ellen az osztályozó első meccsén idegenben 4-3-as vereséget szenvedtek, de a hazai visszavágón fölényes, 6-0-s győzelemmel harcolták ki a feljutást. A mérkőzésen a későbbi NB I-es gólkirály Preisinger Sándor 3, Németh Tamás 2, Szabó II. Zsolt 1 góllal járult hozzá a sikerhez.
A csapat attól fogva egészen 2012-ig folyamatosan az NB I-es mezőny tagja volt.
2014-ben a Pharos 95′ Kft vette át a Zalaegerszeg FC vezetését. A kezdeti pár évben hangsúlyt fektetek az infrastruktúra kiépítésére, az eredmények azonban eleinte elmaradtak, a 2017/18-as szezonban a csapat nagyon közel állt ahhoz, hogy kiessen a harmadosztályba és a nézőszám is jelentősen csökkent. Végül az utolsó fordulóban maradt benn a csapat az NB II-ben.
A kiesést követően 7 évvel, 2019-ben sikerül újra feljutnia az élvonalba. A szezon végén bajnoki címet is ünnepelhetett a csapat.
A 2022–2023-as szezonban a ZTE csapata története során először magyar kupagyőzelmet ünnepelt; a 2023. május 3-án rendezett döntőben hosszabbítást követően 2–0 arányban legyőzte a másodosztályú Budafok csapatát.
A ZTE egyszeres első osztályú magyar bajnok, amelyet 2001–2002-ben értek el Bozsik Péter irányításával.
A bajnoki címet nyert csapat tagjai:
Kapusok: Bardi Gábor, Turi Géza
Hátvédek: Csóka Zsolt, Kocsárdi Gergely, Radoslav Kráľ, Szamosi Tamás, Udvari Tamás, Urbán Flórián
Középpályások: Babati Ferenc, Balog Csaba, Liviu Bonchiş, Andrej Doblajnszkij, Egressy Gábor, Józsi György, Darko Ljubojević, Molnár Balázs, Nagy Lajos, Róth Ferenc
Csatárok: Kenesei Krisztián, Radu Sabo, Waltner Róbert
Sikerei elismeréseként a klub 2002-ben Pro-Urbe Zalaegerszeg díjat kapott.