Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár
Zala megye legnagyobb közkönyvtára, dokumentumainak száma megközelíti a negyedmilliót. Szolgáltatásaival – felnőtt- és gyermek olvasószolgálat, zenei gyűjtemény, helyismereti gyűjtemény, Nádas Péter-gyűjtemény, és megyei szolgáltatások – mind Zalaegerszeg városa, mind pedig Zala megye lakossága számára biztosítja az információhoz való sokrétű hozzáférést.
Zalaegerszegen a régi vármegyeháza előtt áll Deák Ferenc szobra. A nagy politikus itt kezdte közéleti pályafutását, ennek emlékére emelte a szobrot a vármegye közönsége 1879-ben, halála után 3 esztendővel, s 109 évvel később róla nevezték el a megye legnagyobb közkönyvtárát is.
Zala megyében először a 19. század első felében próbálkoztak közkönyvtár alapításával, Skublics Károly földbirtokos adományára támaszkodva. Ez a gyűjtemény ma a Zala Megyei Levéltárban található. Az intézmény jogelődjét, a zalaegerszegi körzeti könyvtárat végül 1950-ben hozták létre, és 1952-től működik megyei könyvtárként. Az 1967-ben emelt épületet, amely a tér nyugati oldalán áll, elválasztva egymástól az árnyas ligetet és a nyüzsgő piacteret. 1992 és 1995 között felújították és átalakították, hogy harmonikusan illeszkedjen a történelmi környezetbe. A rekonstrukciónak köszönhetően a kötészetet kivéve minden szolgáltatás egy helyen, az épület falai között vehető igénybe. Zala vármegye önkormányzatai 1992-ben szerződést kötöttek, amelyben a megyei könyvtárat hálózati központtá jelölték ki, és legfontosabb feladatául a megye minden lakosa számára nyújtandó, általános felsőfokú könyvtári szolgáltatások biztosítását jelölték ki. A kialakult gyakorlat szerint ezek közvetlenül, vagy más könyvtáron keresztül, könyvtárközi együttműködés keretében vehetők igénybe.
A könyvtár ma mintegy 250 ezer dokumentummal áll az olvasók rendelkezésére. Az állomány döntő többségét a könyvek teszik ki, melyben a nagy értékű muzeális példányok éppúgy megtalálhatók, mint a fontos helyismereti kiadványok vagy a legújabb közgazdasági szakirodalom.
A könyvek mellett a legfrissebb tájékozódást a napi és hetilapok, folyóiratok kínálják, melyekből több mint 300 fajta áll az olvasók rendelkezésére. A fontosabbakat évekig őrzik, illetve bekötve archiválják. Zenei gyűjteményben mintegy 5000 db hagyományos lemez, 1300 CD-lemez és 1500 videofilm várja az érdeklődőket. A vak és gyengénlátó olvasók számára speciális hangoskönyveket biztosít a könyvtár, a legújabb technikák iránt érdeklődők CD-ROM, illetve online adatbázisokat vehetnek igénybe.
Helyben minden dokumentum és információs adatbázis használható, csupán az állományvédelmi korlátozásokat kell betartani. A beiratkozott olvasók és az alkalmi látogatók a felnőtt és a gyermek olvasószolgálathoz fordulhatnak igényeikkel; mindkét szolgálati helyen használhatják a számítógépes katalógust és a teljes állományból kölcsönözhetnek. Kölcsönözni a védett állomány és az időszaki kiadványok kivételével szinte minden dokumentumot lehet.
Az intézmény 2000-ben Pro-Urbe Zalaegerszeg kitüntető címet kapott.
Göcseji Múzeum
A Göcseji Múzeum 1950-ben jött létre, első szakembere, 1969-ig vezetője Szentmihályi Imre néprajzos volt. A volt Városházán (Kazinczy tér 1.) először csak két, összesen 50 négyzetméternyi helyiséget kapott, s a Göcseji Gyűjtemény megmaradt néhány tárgyát vehette át. Az első évtizedben elsősorban a néprajzi gyűjteményt teremtette meg Göcsej archaikus népi gazdálkodásának, lakáskultúrájának, népművészetének emlékeiből. Különösen kiemelkedő sikert hozott a régi földművelés eszközeinek, a pásztorfaragás tárgyainak, elsősorban a díszített mángorlóknak a gyűjtése. A későbbi kutatás számára rendkívül nagy értéket jelent a Szentmihályi által készített több ezer fotó, melyek nagyobb része az akkor még hagyományos göcseji faluképet, a népi építészet az óta elpusztult emlékeit örökítette meg. 1953 őszén megnyílt a Göcsej népi kultúráját bemutató első állandó kiállítása, 1960-ban megjelent a Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve, benne sok, a megye történetére vonatkozó fontos tanulmánnyal.
1962-ben az intézmény a Megyei Tanács kezelésébe került. Rövid ideig egy-egy régész is dolgozott itt (1962-63-ban Valter Ilona, 1967-69-ben Müller Róbert), de a megfelelő munkafeltételek hiánya miatt mindketten más munkahelyre távoztak. 1963-ban kezdődött a Göcseji Falumúzeum építése. Hazánk első szabadtéri néprajzi múzeuma 1968. augusztus 20-án nyílt meg. A következő évtizedben ehhez társult három, eredeti helyén megőrzött és múzeumként berendezett múlt századi paraszti porta: Káváson, Csesztregen, Zalalövőn. 1969-ben kapta meg a múzeum a városi tanács nagyon rossz állapotú székházát ( Batthyány u. 2.), amely 1892-ben bérház céljára épült. (Az épületen 1975-ig osztozott a ZTE Sportegyesület irodáival, s 1993-ig a Magyar Olajipari Múzeummal is.) A felújítás 1973-ban befejeződött, ekkor nyíltak meg új időszaki kiállításai, s szeptember 23-án az épület előtt felavatták Gönczi Ferenc, Göcsej legjelentősebb kutatójának szobrát. Közben, 1972-ben létrejött a Zala Megyei Múzeumi Szervezet, s ennek keretében a Göcseji Múzeum megyei múzeummá vált. 1976-ban Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész hagyatékából a földszinti nagy kiállító teremben elkészült a Kisfaludi Strobl Gyűjtemény, amely 1990-ben költözött mai helyére. 1979-ben megnyílt a Zala megye története című állandó kiállítás (1997-ben bontották le.) 1972-től fokozatosan bővült a munkatársak létszáma: régész(ek), művészettörténész, történész(ek), gyűjteménykezelők alkalmazására nyílt lehetőség, fokozatosan korszerű restaurátor műhelyt sikerült kialakítani.
1996-ban „Az év múzeuma” pályázaton a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Múzeumi Osztálya különdíjában részesült a Göcseji Múzeum, 2000-ben a Nemzeti Múzeum különdíját nyerte el. 2001-ben Zala Megye Közgyűlése Nívódíjat, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Közgyűlése pedig Pro Urbe kitüntetést adományozott az intézménynek. 2003-ban a Göcseji Múzeum lett Az Év Múzeuma.
A Göcseji Múzeum nagy gyűjteményei révén a történeti, régészeti, néprajzi, valamint képző- és iparművészeti emlékekre és a hozzájuk kapcsolódó információk széles körére koncentrál, melyeket kiállítások, publikációk, előadások és online csatornák segítségével rendszeresen, összefüggéseikbe ágyazva mutat be az azokat történelme során létrehozó helyi közösségnek és a távolabbról idelátogatóknak egyaránt.
Az intézményben megtekinthetők állandó és időszakos kiállítások is, valamint folyamatos programokkal várnak kicsiket és nagyokat. A honlapon lehetőség van néhány virtuális kiállítás megtekintésére is.
A Göcseji Múzeum egyik tagintézménye a Mindszentyneum (8900 Zalaegerszeg, Batthyány Lajos utca 4-6.), mely egy muzeális közérdekű kiállítóhely, valamint meg kell említenünk még a Göcseji Falumúzeumot (8900 Zalaegerszeg Falumúzeum utca 18.) is, amely egy önálló gyűjteménnyel nem rendelkező kiállítóhely.
Hevesi Sándor Színház
Az 1970-es évek végén még Zalának nem volt saját színháza, elsősorban a kaposvári színház, valamint a Népszínház és az Állami Bábszínház tájelőadásaival pótolták ezt a hiányosságot. Éveken keresztül érlelődött a gondolat, hogy szükség lenne egy állandó társulatra. A megye vezetői a nyolcvanas évek elején Ruszt Józsefet szemelték ki a leendő színház művészeti vezetői posztjára. Zala Megye Tanácsa végül 1982. március 1-ével megalapította a zalaegerszegi Állandó Színházat.
Ruszt és az általa verbuvált fiatal csapat 1982. nyarán Paul Foster: Tom Pain című előadással mutatkozott be az Egervári Estéken, majd szeptember 30-án a színháznak ideiglenes otthont adó Városi Művelődési Központban. Ezzel kezdte meg működését a megye színháza.
A fiatal színház hamar kilépett a nemzetközi porondra, már az 1982/83-as évadban az arezzói Nemzetközi Színházi Fesztiválról több díjjal tért haza. A kezdeti sikert azóta is számos hazai és nemzetközi elismerés követte.
A saját épület megnyitója, s egyben Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájának bemutatója 1983. október 11-én volt. Ezzel az előévad véget ért, az „Állandó” jelző helyett valódi, az intézményhez méltó névvel kezdte meg működését az ország 26. teátruma, a Hevesi Sándor Színház.
Ruszt Józsefet Halasi Imre követte az igazgatói-főrendezői székben, aki aztán tíz évig irányította a színházat. 1989 júniusában elsőként Zalaegerszeg adott otthont a Theatrio elnevezésű Nemzetközi Színházi találkozónak, majd ugyanebben az évben még egy kapcsolattal gazdagodtak az egerszegiek, a bruchsali Badische Landesbüchne lett testvérszínházuk. Államközi egyezmény segítette a szlovéniai Nova Gorica és a zalaiak művészi együttműködését. Az Országos Színházi találkozó szervezését és lebonyolítását 1994-ben a Hevesi Sándor Színház sikerrel vállalta magára. A színvonalas munkát a színházhoz kötődő művészek szakmai díjai is évről évre visszaigazolták.
1997-től Stefán Gábor igazgató vezette a színházat, aki művészeti vezetőnek Bereményi Gézát, főrendezőnek pedig Bagó Bertalant kérte fel. 2002. szeptember 1. napjától a fenntartói feladatokat a város vette át, a színház támogatását a város és a megye 60-40 %-os arányban vállalta.
1999-ben a színház és a társulat Pro-Urbe Zalaegerszeg kitüntetésben részesült.
A Griff Bábszínház 2007-ben történt integrálódása következtében a Hevesi Sándor Színház Házi színpadi játszóhelye megszűnt, az előadások a nagyszínpadra koncentrálódtak.
2010. február 1-től dr. Besenczi Árpád igazgató nyerte el a kiírt pályázatot és Sztarenki Pál művészeti vezetővel együtt ők lettek a Hevesi Sándor Színház új irányítói. Az első évben művészeti tanácsadónak Sztankay István Kossuth-díjas színművészt kérték fel, hogy személyével és szakmai tapasztalatával segítse a színház művészeti munkáját.
2012-től a színház egyedüli fenntartója Zalaegerszeg megyei Jogú Város Önkormányzata lett.
Besenczi Árpádot 2014-ben újból megválasztották a teátrum élére, aki azóta is alázattal vezeti a színházat.
Dr. Marx Gyula
(Püspöknádasd, 1930. július 5. – )
Püspöknádasdon született 1930. július 5-én. Apja molnár és földműves volt. A négy elemi elvégzése után a soproni bencéseknél tanult, majd Bonyhádon érettségizett.
A pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1955-ben.
Két évig a nagykanizsai kórház sebészetén dolgozott, majd 20 éven át Zalaegerszegen körzeti orvosként tevékenykedett. Gyógyító hivatásában – a magas színvonalú szakmai hozzáértés mellett – mindenkor az emberek iránti szeretet és segíteni akarás vezérelte, mellyel méltán vívta ki a zalaegerszegiek tiszteletét és megbecsülését.
Tapasztalatait kamatoztatta a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületében, aktív tagja volt az országos vezetésnek és a Szakmai Kollégiumnak. Több éven át látta el az orvosetikai bizottság titkári teendőit.Szakmai munkája elismeréseként 1977-től nyugdíjazásáig az üzem-egészségügyi szolgálat főorvosi tisztjét töltötte be, ahol – munkatársaival együtt – jelentős eredményeket ért el a dolgozók egészségét károsító hatások kutatásában és megelőzésében.
Az üzem-egészségügyi szakrendelés számára kidolgozta a követéses morbiditási kartonrendszert a kódkönyvvel együtt.
Elismerésre méltó orvosi tevékenysége mellett közéleti szerepet is vállalt, így az 1956-os forradalom idején tagja volt a nagykanizsai kórház munkástanácsának és a Dunántúli Nemzeti Tanácsnak.
Tevékeny részt vállalt a rendszerváltás folyamatában: 1988 őszén alapítója, szervezője majd egyik vezetője a Magyar Demokrata Fórum megyei és helyi testületének.
1989-1994-ig – egy éves megszakítással – országgyűlési képviselőként kapcsolódott be a közéletbe.
Az önként vállalt és rábízott feladatokat mindenkor nagy lelkesedéssel, elméleti és gyakorlati felkészültségének legjavát adva végezte.
Kiemelkedő szakmai és közéleti tevékenysége elismeréseként 2002-ben Pro Urbe Zalaegerszeg kitüntetést kapott.
Az általa képviselt polgári értékek, példaadó családcentrikussága, elkötelezett lokálpatriotizmusa érdemessé tette 2009-ben Zalaegerszeg városa Díszpolgári címére is.
Fotógaléria:
Németh János
Németh János (Zalaegerszeg, 1934. március 16.–) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrász, keramikus.
Zalaegerszegen született, 1934-ben, régi, neves „agyagos” családba. Nagyapja kályhásmester volt, a nála szerzett tapasztalatok alapján írta le Malonyay Dezső a múlt század elején híres néprajzkönyvében a cserépkályha készítésének folyamatát. Apja és nagybátyja is az agyagiparban dolgozott, így természetes volt, hogy a fiatal János már korán érdeklődni kezdett a mesterség fortélyai iránt. 1953-ban került az Iparművészeti Főiskola kerámiai tanszékére, ahol Borsos Miklós és Gádor István tanítványa volt. Diplomamunkája, a Háry János c. színes mázas kerámia cégér.
Tanulmányai befejeztével, 1958-ban visszatért szülővárosába, és a Zalakerámia gyáregységében kezdett dolgozni.
1961-ben Zalaegerszegen rendezte első kiállítását, melyen szerepelt a főiskolán készült Vörös kakas c. korongozott szobra, melyet a szakmai közvélemény első fő művének tart. Első nagy megbízatása a Harkányfürdőn 1970-ben felállított, 35 négyzetméteres samott dombormű volt, amit az évek során tárlatok, köztéri művek, utazások követtek. Első külföldi útja Olaszországba vezetett ahol a reneszánsz kerámia alkotásai mellett az etruszk agyagszobrok nyűgözték le: „Robbia előtt fejet hajtottam, de előttük letérdeltem.”.
A nemzetközi kerámia találkozókon több alkalommal szerzett rangos elismerést magának és hazájának. Litvániai, csehországi és romániai szakmai útjait hazai és nemzetközi kiállítások sora követte. A Ljubljanai magyar nagykövetségre készült szobra után sokasodtak itthoni (Szombathely, Hévíz, Zalaegerszeg, Vonyarcvashegy, Nemesgulács, Galgamácsa) közterületen elhelyezett művei. Állandó építész munkatársával, barátjával, Szerdahelyi Károllyal Százhalombattán felállították monumentális Csodaszarvas legenda című domborművét.
2010-ben önálló, állandó kiállítása nyílt Zalaegerszegen a Göcseji Múzeumban. Németh János a folklór gyökereiből repíti fel munkásságát az autonóm grand art magasságába. Szobrászatának tüneményes, ironikus atmoszférája természetesen következik figurái, állatai anatómiai „elmintázásának” arányaiból. Épületplasztikái, domborművei életművének esszenciáját adják.
A művész tucatnyi díjban, elismerésben részesült: megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, odaítélték neki a Munkácsy-díjat, 2014-ben elnyerte a Kossuth-díjat és a Nemzet Művésze megtisztelő címet.
Művészetére erőteljesen hatott a göcseji népi fazekasság szellemisége és formavilága. Alkotásainak anyaga jellemzően agyagmázas samott. Legjelentősebb alkotásai az épületekhez kötődő kerámia relief-ek (faliképek), illetve kerámia domborművek. Az AIC és a Hungária 24 művészcsoportok tagja.
Művészetében azok a vonások erősödtek fel, melyekkel aztán el is kötelezte magát: nem a szobrászi megoldás módszerei érdeklik, hanem a fazekaskoronggal való művészi átalakítás lehetőségei. Arra törekszik, hogy a látványt forgástestekből építse fel. Az ő útja is – miként a fejlődésé általában – az egyszerűtől a bonyolult felé haladt. Az egyalakos figurákat két-, majd többalakos kompozíciók követték.
A Zalaegerszegi Kályhagyár tervezőjeként korán, már indulásakor, csempék tervezésével is foglalkozott. Alakos csempéin a gótika reminiszcenciái érződnek, de a kezdeti években még nem vitte át csempére a forgástestes figura-kialakítás módszerét.
Fejlődésének második szakaszát – kb. a 60-as évek közepét – a két technika szerencsés ötvöződése jellemezte.
Újabb fejlődési szakaszát bizonyos intellektuális elmélyedés, az élet-, természet-, társadalom törvényszerűségeinek kutatására, értelmezésére és megmutatására való törekvés jellemzi: megragadni a rend lényegét, a törvényszerűségek meghatározottságát, s megfogalmazni mindezt a művészet nyelvén – a művészeti törvényszerűségek eszköztárával.
A XX. század utolsó évtizedeiben a fali kerámia sajátos stílusát alakította ki. Síkból kidomborodó alakjai, a fák, házak és más tájelemek mind-mind a látvány forgáselemekre redukált változatai. Ezzel az eljárással nemcsak fogalmazásmódja válik sommásabbá, összefoglalóvá, hanem – elemeinek korongoltsága következtében – sikerül a kerámia anyagszerűségén belül maradnia és alakjainak olyan kifejezést kölcsönözni, mely úgy népi, hogy egyben klasszikus is.
Művészete nem pusztán a látvány pillanatnyi erejével bűvöl el, hanem összefüggéseket közöl, az események, történések között felsejlő ok-okozati kapcsolatok felderítésére ösztönöz.
A plasztikus falképek formájában találta meg gondolatainak legmegfelelőbb közlésmódját. Korongolt kis- és nagyplasztikái, vagy plasztikus falképei a valós élet tükröződései, bár munkái között a görög és római mitológiai figurák is egyaránt szerepelnek. Előadásmódja a klasszikus figurákon is megőrizte népies hangvételét. Állatfigurái sommás megfogalmazásuk ellenére anatómiailag hitelesek, bár érződik rajtuk, hogy alkotójuk a népművészet tradícióin nevelkedett.
Kerámiáin a rend, a szigorú törvényszerűségek uralkodnak. Tiszteletben tartja a művészi szerkesztés, a kompozíció törvényeit, munkái összefogottak, tömören komponáltak.
Németh János emberként és művészként az maradt, aminek a 60-as évek elején indult. A vidék, a hegyes-dombos zalai tájak szerelmese. Kerámiáin a vidéki élet szépségei tárulkoznak fel. Korongolt, figurális plasztikáin megmutatkozik vidám, derűs egyénisége. A természeti formák ereje, szülőföldjének növény- és állatvilága. Formavilága számos asszociatív hozzáadás ellenére a természeti elemekből formálódik és alakul műalkotássá.
Jelentős alkotásai
- Háry János 1958. Műv. tul.
- Pásztor (plasztika) 1972. Műv. tul.
- Teremtés (relief) 1973. Műv. tul.
- Trójai faló (plasztika) 1968. Műv. tul.
- Házaspár (kettős korsó) 1970. Műv. tul.
- Európa elrablása (plasztika) 1973. Műv. tul.
- Vénusz születése (relief) 1971 Műv. tul.
- Korpusz (fali plasztika) 1971. Műv. tul.
Köztéri művei
- Szala vármegyei koronaőrző című műve a zalaegerszegi Kvártélyház utcafrontján
- Göcsej című domborműve a budapesti Népligetben
- Az ördög szántotta hegy legendája (dombormű és plasztika (1969, Harkányfürdő)
- Megyetérkép (dombormű (1965, Rédics, határállomás)
- Göcsej-dombormű (1973, Budapest, Népliget, Centenáriumi park)
- A gyógyítás története (dombormű,1975, Zalaegerszeg, Megyei Kórház)
- Szülőföld (dombormű, 1983, Zalaegerszeg, Keresztury-ház)
- Föld és ég (díszkút,1985, Nagyatád)
- A török elleni küzdelmek emlékműve (harangtorony térfallal, 2001, Zalaegerszeg, Rózsák tere)
- Csodaszarvas legenda, díszkút (díszfal, terv. Szerdahelyi Károly. 2001. Százhalombatta)
- Életfa – Keresztury emlékére, 2002, Nemesgulács Keresztury Dezső Ált. Iskola)
- Zalai allegória ( dombormű, Zalaegerszeg, Forest Hungary Kft., 2002)
Kitüntetések, díjak
- 1968: I. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, III. díj
- 1970: Munkácsy Mihály-díj
- 1970: Nemzetközi Kerámia Biennálé diploma, Vallauris. (A zsűri tagja volt Picasso is.)
1970: Elismerő Diploma Faenza- 1973: SZOT-díj
- 1975: Zalaegerszeg, Pro Urbe érem
- 1978: Érdemes művész
- 1980: Kulturális Minisztérium nívódíja
- 1981: Művészeti Alap díja
- 1984: Nemzetközi Kerámia Akadémia tagja
- 1994: Magyar Keramikusok Társasága díja;
- 1994: Zalaegerszeg Város Díszpolgára
- 1996: Gádor István-díj
- 2008: A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
- 2013: Magyar Művészeti Akadémia tagja
- 2014: Kossuth-díj
- 2014: A Nemzet Művésze
- 2014 Zala megye díszpolgára
Nátrán János
(Pózva, 1904. október 24.- Zalaegerszeg, 1986. május 8.)
Apja vasúti fütőházi munkás volt.
Tízéves korától napszámosként dolgozott, majd cipésznek tanult.
Az 1920-as években Budapesten dolgozott, részt vett a bőrös szakszervezet munkájában, tagja volt a Magyaror-szági Szocialista Munkáspártnak.
1932-ben hazaköltözött Zalaegerszegre, az MSZDP helyi szervezetében tevékenykedett, énekkart és munkásszínjátszókat vezetett, mandolin zenekart szervezett.
1945-től az SZDP, majd az MDP városi vezetőségében töltött be funkciókat, elnöke volt a bőripari munkások szakszervezetének.
A Zalaegerszegi Szövetkezeti Áruellátó Nemzeti Vállalat, majd a Vas- és Műszaki Vállalat igazgatója volt.
1958 novemberétől Zalaegerszeg Város Tanácsa elnöke lett.
1967-ben vonult nyugdíjba, de 1972-ig a megyei Terv- és Pénzügyi Állandó Bizottság elnökeként tevékenykedett.
Munkája elismeréseként 1985-ben megkapta városa díszpolgári címét.
1986 májusában hunyt el.
Dr. Kustos Lajos
(Kemenesmagasi, 1929. március 14. – Zalaegerszeg, 2009.november 24.)
Dr. Kustos Lajos 36 évesen lett a város első számú vezetője, és több mint 25 éven keresztül töltötte be ezt a tisztséget.
1929 március 14-én a Vas megyei Kemenesmagasi községben született, 1949-től dolgozott az építőiparban. 1952-65-ig – rövid megszakításokkal – a Zalaegerszegi Ruhagyár bérügyi osztályának vezetőjeként dolgozott.
1979-ben a Politikai Főiskola állami vezetéstan szakán végzett és ugyancsak itt lett 1982-ben a politikai tudományok egyetemi doktora. Német nyelvtudással bírt.
1965-90 között Zalaegerszeg Város Tanácsának elnökeként nagy szerepe volt Zalaegerszeg modernizálásában, korszerűsítésében, felemelkedésében. Tevékenységi idejének fontos dátuma volt 1969., amikor tíz városkörnyéki község városhoz csatolása, valamint a zalaegerszegi fedett fürdő üzembe helyezése is megtörtént.
- november 13-án Hild-érmet kapott Zalaegerszeg város építéséért.
Elismerés övezte azt a munkát, amelynek ideje alatt a város a maga 25.000 fős lélekszámából több mint 60.000 lakosságú várossá fejlődött, gyarapodott iparában, gazdaságában, intézményeiben, kultúrájában, illetve országos és nemzetközi kapcsolataiban.
Elnöksége ideje alatti kiemelkedő események:
– 1983-ban ünnepélyes keretek között átadták a Hevesi Sándor Színházat,
– 1985. március 7-én a „Szivárvány” kulturális vetélkedő zalaegerszegi győzelemmel zárult
– 1985-ben megünnepelték Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá nyilvánításának 100 éves évfordulóját.
Munkáját 1975-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával és a várossal együtt Hild János Emlékéremmel, 1978-ban a Zala Szolgálatáért Emlékérem arany fokozatával, 1985-ben Pro Urbe Zalaegerszegért, 1989-ben Zala Megye Tanács Alkotói Díj kitüntetéssel ismerték el.
Tanácselnöksége alatt tagja volt Zala Megye Tanácsának – megyei tanácstagként is Zalaegerszeg érdekeit képviselte -, a Minisztertanács Tanácsi Kollégiumának, a Magyar Urbanisztikai Társaság Elnökségének, valamint a VEAB Településpolitikai Bizottságának elnöke.
Dr. Kustos Lajos egykori tanácselnök 1990-ben vonult nyugállományba. Ezután is évekig aktívan részt vett a város közéletében, egyesületek, alapítványok munkáját segítve. 2009. november 24-én hunyt el.
Elnöki tevékenységével hozzájárult Zalaegerszeg városban a kultúra, művészet és a sport fejlődéséhez. Hosszú időn át kifejtett munkásságával elősegítette a város tekintélyének és jó hírnevének növelését.
A közgyűlés 2016-ban posztumusz díszpolgári címet adományozott dr. Kustos Lajosnak, egykori tanácselnöknek, a díjat özvegye, dr. Kustosné Simonffy Zsuzsanna vette át.
Zalaegerszegi Szimfónikus Zenekar
A Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar 1957-ben alakult, mint kamarazenekar a zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám zeneiskola tanáraiból, valamint a városban élő, hangszeres tudással rendelkező lelkes zenekedvelőkből. Később a helyi katonazenekarral kiegészülve szimfonikus zenekarrá bővült. 1991 óta egyesületi formában működik, 1998-ban pedig közhasznú szervezetként vették nyilvántartásba.
Több karmester állt az orkeszter élén, a leghosszabb ideig, 1971-től 2006-ig Gellért Zoltán vezette az együttest, akit rövid ideig 3 karmester Stauróczky Balázs, Janászek Ferenc és Pál János követett. 2012 őszéig Samu Sándor látta el a művészeti vezetői teendőket. 2012 októberétől pedig Pál János és Vörös István állnak a karmesteri pulpituson. A zenekar vezetője jelenleg Tóth László.
Az évek során sok neves művésszel és vendégkarmesterrel játszottak együtt, úgy, mint például Medveczky Ádám, Jancsovics Antal, Ruha István, Szenthelyi Miklós, Kiss András.
A Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar rendszeresen fellép Zalaegerszeg város kiemelt rendezvényein. Minden évben tart koncertet a Zene Világnapján, október 23-án, adventkor, és májusban a Város Napján is. Ezen kívül több esti hangversenyt és ifjúsági koncerteket is szervez. A zenekar 2021-ben adott először szabadtéri filmzenei koncertet akkor még a Kertmoziban, amelyet hatalmas érdeklődés, remek hangulat, valamint professzionális szervezés jellemzett. A nagy sikerre való tekintettel 2022-ben nagyobb helyszínen, a város főterén adtak show-elemekkel tűzdelt nagyszabású produkciót, tehetséges fiatalok felvonultatásával. A nagy érdeklődésre és sikerre való tekintettel szeretnék ezen eseményt minden évben megrendezni, ezzel is csalogatni a közönséget a zene iránti elköteleződés irányába.
Az elmúlt években több országban is vendégszerepeltek, köztük Zalaegerszeg németországi testvérvárosaiban, Kuselben és Marlban, valamint Ausztriában és Franciaországban is adtak már koncertet. Számos más meghívás mellett a zenekar a Nemzeti Filharmónia koncertsorozatában is több éve közreműködik.
Elsődleges feladatuknak tartják a klasszikus zene magas szintű ápolását hagyományos, esti hangversenyek megrendezésével. Továbbá küldetésüknek érzik a fiatalok bevezetését a klasszikus zene világába ifjúsági előadások szervezésével, éppen ezért több éven át zenés énekórákat is szerveztek az iskolákban.
A zenekar ezen munkásságát 1987-ben Pro-Urbe, 2022-ben Zalaegerszegért díjjal ismerték el.
Képgaléria:
Videógaléria:
Vajda József
Vajda József 1920. január 3-án született Mosonban.
Édesapja, Vajda József kiskereskedő, édesanyja, Luka Anna háztartásbeli volt. Négyen voltak testvérek.
Öt évig járt az elemi iskolába Várdombra, már fiatalon tanítónak készült.
Az elemi iskola után a magyaróvári piarista gimnáziumba került. A gimnázium után a pápai állami fiú tanítóképző intézetbe jelentkezett, ahol az éneket Hatvani János tanította, tőle tanulta meg a szolmizálást és a lapról olvasást is.
1936-ban nagyszülei Pápára költöztek a nagynénjéhez, és őt is odavették magukhoz.
1938-ban Szent István halálának 900. évfordulójára a tanítóképző előadta Sík Sándor: István király című drámáját, amelyben ő is szerepelt regősként. A regölést egy osztálytársától tanulta meg, aki galamboki volt, hiszen Galambokon élt még a regölés, mint népszokás. Ez volt első találkozása a népzenével.
Az 1939-40-es tanévben már próbálkozott a zeneszerzéssel. Ballagásra írt egy dalt, amelyet elő is adtak. A Ballagási nótáit és néhány magyar nótát elküldött a Magyar Zenealbum 1940. évi országos pályázatára. Októberben kapta meg az értesítését, hogy a pályázaton a Ballagási nótát III/b. (nagy ezüstérem) díjjal tüntették ki, majd 1941. januárjában meg is jelent.
Időközben kántortanítói oklevelet szerzett, majd Zalanémetfaluba került kántortanítónak.
1941-ben menyasszonyával, Etelkával Lickóvadamosra pályáztak, meg is nyerték. Itt csak egy hónapig tanított, vasárnaponként pedig Gellénházán kántorizált.
1941. október 11-én vonult be Zalaegerszegre katonai szolgálatra. 1944. júniusában ment ki a frontra. 1945. január 22-én Krasznahorka és Rozsnyó között a lövészárokban egy becsapódó akna elroncsolta a bal lábszárát, melyet Koháriházán, a kórházban amputáltak.
Áprilistól az amerikaiak ostromolták Passaut. Májusban elfoglalták, és a magyarok előjöhettek az óvóhelyekről. Itt, a fogság alatt is minden nap muzsikált, komponált. Kórust alapított az ápolónőkből és a sebesültekből. Többszólamú egyházi műveket, háromszólamú férfikari műveket, vegyeskari műveket tanított. Októberben a többi sebesülttel együtt hazautaztak a kórházvonattal Magyarországra. A csonk sajnos nem gyógyult be, így 1946-ben a bal lábát térd felett újból csonkolták.
1946. szeptemberétől a felső tagozatot tanította Csáfordon, ahol megalakították a Kalászt és a Kalotot.
Fülöp István, a Zalai Táj- és Népkutató Munkaközösség vezetője buzdította először néprajzi anyaggyűjtésére (népszokások, a falu földrajzi neveinek összeírása, azok kutatása). Majd 1947-ben a népdalok gyűjtésére is felkérte. 1947 pünkösdjén gyűjtötte az első népdalokat Alsóhegyen, Kiglics Mátyástól.
1947. augusztus 26-án megszületett harmadik gyermeke, József, későbbi fagottművész.
A csáfordi iskolában vezető tanári beosztást kapott. 1948-49-ben kezdte el a község halámeveinek gyűjtését. A falu történetét is megpróbálta felkutatni.
1950-ben áthelyezték Novára. 1951. szeptemberétől éneket is tanított, iskolai énekkart szervezett, majd nekifogott a népdalgyűjtésnek, illetve a tanulóknak népdalgyűjtési versenyt szervezett. Az így kapott szövegek alapján ment el a családokhoz, és jegyezte le hallás után a népdalokat, hiszen magnó akkoriban még nem volt. Az összegyűjtött dalok kottáját Fülöp István továbbította a Néprajzi Múzeumba. A tetszetősebb népdalokból feldolgozásokat (biciniumokat) is készített.
1952. januárjában megbízólevelet kapott a Zala megyei Tanács Népművelési Osztályától néprajzi munka végzésére.
Közben 1952. júliusában és augusztusában karnagyképző tanfolyamot végzett Alsógödön.
1952. december 16-án a megyei Kodály-ünnepségen a novai iskolai kórus remekül szerepelt. Ennek hatására vetették fel, hogy próbáljon meg egy népi együttest szervezni Nován, amely a község valamely látványos népszokását vinné színpadra, ezért lakodalmas szokások és dalok gyűjtésébe fogott. Ezekből az első bemutatkozás 1953. januárjában volt, hatalmas sikerrel. Júniusban a tanévzáró hangversenyre dr. Kerényi György és Kertész Gyula, a MTA Népzenekutató csoportjának két munkatársa is eljött.
1952. július 15-én megbízást kapott az MTA Magyar Népzene Tára szerkesztőségétől, hogy végezzen gyűjtést Nován és környékén párosító dalok és kosarazó játék témakörben.
Még ebben az évben az Országos Néprajzi Gyűjtőpályázatra a Novai bellehemest és 50 novai népdalt küldött be, amelyekkel első helyezést ért el.
1954-ben és 1956-ban megkapta „Az oktatás kiváló dolgozója” kitüntetést.
1957 őszén alakult a Zala megyei pedagógus művészegyüttes, amelyet Pungor Antal vezetett.
Vannay János zeneszerző a Józsi bácsi által gyűjtött anyagból válogatott népdalokat, és azokból készített kórusművet.
A IV. Országos Néprajzi Gyűjtőpályázaton Babos néni népdalkincse című anyaga 2. díjat nyert.
1958. márciusában rádiófelvétel készült „Egy népdalgyűjtő útinaplója” címmel.
1959-ben jelent meg a Megyei Művelődési osztály megbízásából összeállított kiadvány a „Cserta partján címmel”, amelyben 136 göcseji népdal szerepel.
Dalostalálkozókat szervezett, illetve több hasonló rendezvényre elvitte műsorát „Göcsejről jöttünk címmel”, amely Göcsej népköltészetét és népszokásait mutatta be.
Időközben a zalaegerszegi Liszt Ferenc zenei tagozatos általános igazgatói teendőinek ellátásával bízták meg, de a népzenegyűjtést Zalaegerszegen is folytatta.
Továbbá a megalakult pávakörök munkáját segítette dalcsokor-összeállításaival.
1972-ben a Magyar Rádió Mondókák és gyermekjátékok című munkáját dicséretében részesítette.
1973-ban megismerkedett Badacsonyi Lajossal, aki rengeteg népdalt énekelt neki – később az életútját is megírta „Fekete föld termi a jó búzát címmel”, amelyben az életpálya mellett Badacsonyi Lajos népdalkincsét is ismerteti.
Ugyanebben az évben a „Summásdalok” című pályamunkája is díjat nyert. Szeptemberben megjelent „A zalai zöld erdőben” című népdalgyűjteménye.
A Rádió felkérésére elkészítette a „Kivirágzott a diófa” – mondókák és gyermekjátékok Zala megyéből című munkáját.
1975-ben „Nótafaiskola” címmel felvételt készített a Rádió a Liszt Ferenc Altalános Iskola népzenei csoportjáról. 1977-ben rádiófelvétel készült Daloló, muzsikáló tájak: Göcsej, Egy zalai nótafa: Badacsonyi Lajos, illetve Három göcseji nótafa címmel.
1979-ben „Kiváló népművelő” kitüntetést kapott a Parlamentben.
A Zala megyei Idegenforgalmi Hivatal megbízásából „Göcseji lakodalmas” címmel egy 4 órás játékot állított össze.
1980-ban megjelent harmadik 333 népdalt magában foglaló népdalkiadványa „Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek?” címmel.
Még ebben az évben megkapta a Pedagógus szolgálati emlékérmet.
1983-ban a Rádió felkérte a „Szólj, szólj sípom” című műsor készítésére (népdalok, játékok Kandikó-kömyékről, Nováról. Észak-Göcsejről és Zalakomárról).
1985-ben a televízióban bemutatták a „Daloló, muzsikáló tájak” című műsorát.
1987-ben öszszeállította a „Zalai népi mondókák és gyermekjátékok” című gyűjteményét.
1988. május 28-án „Szép Zalában születtem” címmel kiadták hanglemezét.
1988. április 18-án Zalaegerszeg városától „Pro Urbe Zalaegerszeg” kitüntetést kapott. Novemberben megjelent „Új holdfényes nap” című kiadványa, mely gyermekjátékokat és mondókákat tartalmaz.
1988. augusztus 18-án Megyei Alkotói díjjal tüntették ki.
1988. márciusában megjelent az „Édesanyám rózsafája” című könyve, amely 40 népdalcsokrot tartalmaz.
1988. május 13-án „Zalaegerszeg díszpolgára” kitüntetést kapott.
Az 1980-90-es években sem hagyott fel népművelői munkájával, rendületlenül segítette a pávakörök fejlődését, népzenei ismertetőket tartott, táborokba járt mesélni a népzenéről, népszokásokról, a Zenetudományi Intézet tanácskozásain is rendszeresen részt vett.
Népdalköri találkozókra hívták előadónak – volt, hogy ő maga is énekelt saját gyűjtésű népdalokat. Óvodák, iskolák is rendszeresen hívták rendhagyó népzenei órát tartani.
Emellett továbbképzéseket tartott népzenei együttesek és citerazenekar-vezetők számára. Rengeteg folklór-rendezvényen vett részt zsűriként és nézőkánt egyaránt.
Zala megye népzenei szakbizottságának vezetőjének is megválasztották.
1998-ban hunyt el.A sírban nyugszik a tanárember felesége is. A síremlék védett.
A Kossuth-díjas Németh János domborművet készített sírjára, a rá jellemző anyagból és stílusban.
Göcseji harang, virágok, gondoskodó kezek és hangjegyek is találhatóak a nagy mészkőbe illesztett alkotáson.
1989-ben megalakult a Vajda József Népdalkör, amely a neves népdalgyűjtő munkásságát igyekszik ápolni és tovább örökíteni.
Dr. Németh József
Szombathelyen járt gimnáziumba, először a Premontrei, majd a Nagy Lajos Gimnáziumban folytatta tanulmányait.
Tanári oklevelet 1956-ban szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán.
Pályáját a zalaegerszegi Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdte, ahol 1956 és 1957 között tanított. Ezt követően – 3 éven át – a Zrínyi Miklós Gimnázium munkatársa volt. Tizenkét évet töltött el a Zala Megyei Tanács Művelődési Osztályán, onnan került a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságára, ahol 20 éven át, 1992-es nyugdíjba vonulásáig igazgatóként vezette az intézményt.
Komoly érdemei voltak a Göcseji Falumúzeum életre hívásában, valamint a Göcseji Múzeum jelenlegi, Batthyány úti épületének kialakításában.
Igazgatói munkája mellett elkezdte gyűjteni a megye még feldolgozatlan irodalmi hagyományait és fontos műemlékeit.
Nagy szerepe volt a múzeum gyűjteményének, valamint szakmai és tudományos tevékenységének bővítésében.
Neki köszönhető a múzeum máig meghatározó, 4 alappillérre támaszkodó gyűjteményi struktúrájának kialakítása, ami magában foglalja a régészet, néprajz, helytörténet, és a művészettörténet pilléreket.
Széles körű tájékozottsággal és kiváló memóriával bíró szakember volt, kutatásai, publikációi, előadásai a zalai művelődéstörténet szinte teljes spektrumát átfogták. Pályatársainak, fiatalabb munkatársainak mindig kész volt segíteni, és ehhez soha nem mulasztotta el a bátorító, erőt adó biztatásait is hozzáfűzni. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Helytörténeti kutatásai is hiánypótlóak, számos tanulmány és könyv szerzője.
Ő írta többek között az 1975-ben megjelent Zala Megye Műemlékei kötetet, majd az Egerszegi örökség című könyvet, ami Zalaegerszeg védett épületeit, köztéri alkotásait, emlékműveit és természeti értékeit gyűjti csokorba.
Dr. Németh József a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT), valamint a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, elnökségi, vezetőségi tagja volt.
Dr. Németh József maradandót alkotott a város kulturális, irodalomtörténeti és közgyűjteményi életében, helytörténeti kutatásai és művei hiánypótló tudáshoz juttatják az olvasót.
Fontos szereplője volt a helyi közéletnek, korrekt személyiségére szeretettel emlékezünk.
Zala Megyei Önkormányzata 1991-ben Alkotói díjjal ismerte el munkásságát.
1994-ben átvehette a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetését, 2000-ben pedig Zalaegerszeg díszpolgárává választották.
Hosszú, türelemmel viselt betegség után 89 éves korában, 2023 áprilisában hunyt el.
