Pesti Lászlóné

nyugalmazott pedagógus

Pesti Lászlóné általános iskolai tanulmányait Söjtörön végezte, majd a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, s 8 éven át a zalaegerszegi Zeneiskolában is tanult.

A pedagógusi pálya iránti érdeklődése, vonzódása ekkor alakult ki, felvették a pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakára. Családi okok miatt – idős szüleit gondozta -, levelezőn folytatta tanulmányait, s a szülőfalujához közeli Pusztamagyaródon kezdett el tanítani.
Egy frissen végzett középiskolás, levelezőn tanuló főiskolás számára komoly kihívást, próbatételt jelentett a többféle tantárgy tanítása, szakkörök vezetése, a vöröskeresztes, szakszervezetis és csapatvezetői munka.

Időközben férjhez ment, gyermeke született, ezért egy rövid ideig megszakította a pécsi tanulmányait, 1975-ben aztán a szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár-magyar szakán újra kezdte a tanulást, és 1979-ben főiskolai diplomát kapott.

Ezt követően még 2 évig oktatta, nevelte a pusztamagyaródi gyerekeket, majd 1981-ben családjával együtt Zalaegerszegre költözött.

Az új otthon új munkahelyet is jelentett. A bővülő, épülő kertvárosi lakótelep szívében működő Népköztársaság úti Általános Iskolában tanított.
Pedagógusi pályafutásának legnagyobb részét a könyvtárban, vagyis a „tudás szentélyében” töltötte. Ezen éveken át még csak egy kicsi terem volt, de a könyvek, kiadványok száma egyre gyarapodott, s a könyvtárt a kolléganő segítségével sikerült méltó helyre költöztetni.
A tanulók mellett segítette a különböző végzettségű, érdeklődésű tanítókat, tanárokat is a kutatómunkájukban, biztosította számukra az érdeklődésüknek megfelelő hátteret, s tartott igényes könyvtári órákat.

Általános és középiskolai tanulmányai óta vonzódott a művészetek – dráma, színjátszás, versmondás, képzőművészetek – iránt. Könyvtárosi feladatai mellett először a diákok egy szűkebb, majd egyre nagyobb körét nyerte meg személyes varázsával, kisugárzásával a számára oly kedves irodalomnak.

A tananyag átadásán kívül a szép magyar beszédre, a kifejező előadásmódra, a magabiztos fellépésre, az érzelmek megjelenítésére serkentette tanítványait. Kollégái segítségével egyre több tehetséget fedezett és karolt fel.
Az iskolai könyvtár a „Szép magyar beszéd” városi vetélkedőinek otthonává vált, ahova évről évre érkeztek diákok a megmérettetésekre.
Vers- és mesemondások alkalmával alsósoknak és felsősöknek egyaránt lehetőséget biztosított anyanyelvünk ápolására. Kisugárzása hatott pedagógus kollégáira, s a fogékony tanulókra.

Az irodalom szeretete a művészetek egy másik ágával is szoros kapcsolatot jelentett: intézményünk tanulóinak éveken át színjátszó szakkört szervezett, ahol a felsős diákok olyan tudásra tettek szert, amit helyi és városi ünnepélyeken is megcsodálhattak a felnőttek. Az Eötvös iskola jó hírét e fellépések is öregbítették.

Sok-sok tanítványa emlékezik hálával erre az időszakra. Színész, riporter, jogász, mérnök, pedagógus, közgazdász, s még számtalan más szakma képviselője állítja, hogy a jó fellépéshez ezen évek is hozzájárultak.

Könyvtárosi feladatai mellett 1984-től több közösségnek volt osztályfőnöke. Tanítványai megtapasztalhatták, érezhették, hogy osztályfőnökük értük van.

Karizmatikus személyisége, határozott fellépése, világos értékrendje, bölcsessége, empatikus képessége s jó szíve segített abban, hogy minden osztálya remek közösséggé vált. Vele szót értettek a különböző képességű, hátterű, viselkedési kultúrájú diákok és szülők is. Hozzá bátran fordulhattak gondjaikkal, bánatukkal, örömükkel.

Művészi vénája a műsorok rendezésében mutatkozott meg a legjobban. Évtizedeken át az iskolai ünnepélyek, legyen az tanévnyitó, tanévzáró, ballagás, emlékezetes évfordulók, nemzeti ünnepek, megemlékezések felelős gazdája, segítője, támogatója volt.
A magyar hagyományok tisztelete, a nemzeti jelképek használata, a jó szokások kialakítása mellett sok új ötlettel újította meg a rendezvényeket. Mintát mutatott diáknak, szülőnek, kollégának egyaránt.
2009-ben a Csány László szobránál március 15-én bemutatott Szabadság, szerelem című műsor után az iskola nevelőtestülete „Zalaegerszegért” Díjat kapott.

Érdemei elismeréseként 2015-ben Pesti Lászlóné, maga is Zalaegerszegért díjat kapott.