Tóth János
a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum egykori igazgatója
A Zalaegerszegen található Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum a világ más részein, szakmai körökben előkelő helyen jegyzett intézmény.
Vezetője 2020-ig Tóth János volt, aki a műszaki tudománytörténet berkeiben kiváló kutatóként, tudósként, intézetvezetőként közismert ember.
Tudományos témájú cikkeinek, közleményeinek száma mintegy 120, tudományos tárgyú előadásai száma 130, és a könyvek száma, amelyekben szerzőként, lektorként közreműködött a harmincat is meghaladja. 2014-ben jelent meg 50. számozott kiadványuk, Dr. Izsó István: A magyar bányászat kronológiája, 1000-2000.
Tóth János Erdélyből áttelepült család gyermekeként 1948-ban született Pusztaszentlászlón. Középiskolai tanulmányait Esztergomban, az ottani ferences gimnáziumban kezdte meg és a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban fejezte be. Gépészmérnöki tanulmányainak befejezése után – 1969-től – a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál műszaki tervezési és szabványosítási feladatokat látott el.
1975-ben került az 1969-ben megalapított Magyar Olajipari Múzeumba (MOIM), ahol 1985-től igazgatóként dolgozik. Olajipari és múzeumi tevékenysége során volt alkalma megismerni az energiaipart és a hazai, illetve európai műszaki múzeumokat.
Az Országos Múzeumi Tanács tagjaként, múzeumi szakfelügyelőként, a Regionális Közkincs Bizottság tagjaként is tevékenykedik.
Elkötelezett kulturális örökségünk védelmében. Vezetője az OMBKE történeti bizottságának és tagja a Közép-európai Ipari Örökség – nemzetközi – Egyesület elnökségének.
Emellett még több iparági, múzeumi és tudományos szakmai szervezetnek volt, vagy jelenleg is tagja, tisztségviselője: Kulturális Szövetség, Pulszky Társaság, Magyar Múzeumi Történész Társulat, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Magyarhoni Földtani Társulat, VEAB, PAB, MAB, Európai Ipari Örökség Útja Egyesület, Közép-európai Vaskultúra Útja Egyesület, MUT (Közép-európai Technikai Múzeumok Egyesülete), EMT (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság).
Ezenkívül, néhány más civil szervezet, alapítvány tagjaként segítette, segíti a magyar és egyetemes – ipari – kulturális örökségvédelemi tevékenységet.
Foglalkozik a bányászat, kohászat és öntészet múltjával, jelenével.
A Magyar Olaj-és Gázipari Múzeum irányításával működtet egy 220 km-es olajipari kultúrutat Horvátország-Szlovénia-Magyarország határ menti területén „Olajipari emlékhelyek Zala-Mura térségben” címmel. Részt vesznek az európai vaskultúra útja hazai és kelet-európai bővítésében.
Eredményesen együttműködnek több európai, olajipari, bányászati és műszaki múzeummal. Részt vesznek az Energiamúzeumok Nemzetközi Fóruma munkájában.
Jelentős szerepe van abban, hogy hazánkban a MOGIM rendelkezik a legjelentősebb Szent Borbála gyűjteménnyel (képzőművészeti alkotások, szakirodalom).
Tevékeny közreműködésével a MOGIM 2003-ban Kapnikbányán a helyi és nagybányai szakemberekkel, valamint az OMBKE-vel, a Miskolci Egyetemmel együttműködve elkészítette Born Ignác és Papp Simon emléktábláját.
Irányításával a MOGIM jelentős ipartörténeti múzeummá növekedett, tevékenysége így már nem csak az olajipar, hanem a gázipar, valamint a vízbányászat, a geotermikus energiák kutatástörténetére is kiterjed.
Technikai gyűjteményeiben megtalálható érdekességek, többek között öntöttvas kályhák, világítási, tűzvédelmi eszközök, korabeli rádiókészülékek vagy az állandó vasútmodell kiállítás is.
Természetesen az olajiparhoz kapcsolódó gyűjtemény nemcsak hazai, hanem nemzetközileg is egyedülálló emlékanyag a hazai kőolajipar múltjáról és közelmúltjáról. 2013-ban megnyílt ásványtárlata is.
Tóth János igazgatóként törekedett a múzeum szakterületein dolgozó, sokszor világhírű kutatók, tudósok tudományos munkásságának dokumentált gyűjtésére, illetve az említettek arcmásainak neves képzőművészek általi megjelenítésére. A szoborparkban közel 20 tudós mellszobra látható, amelyek felavatására általában kiállítás és tudományos emlékülés keretében kerül sor.
A múzeum széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, és például a Kántás szobor avatásán a Leoben-i Bányászati Egyetem munkatársai, professzorai vettek részt.
A MOGIM 2011-ben nyitott a legfiatalabb generáció felé is, részben a vasútmodell kiállítás megnyitásával, másrészt egy színvonalas játszótér kialakításával várja legfiatalabb látogatókat is. Emellett gyarapította közlekedés történeti, illetve olajipari gyűjteményét.
Zalai Közgyűjteményi Napok keretében évente tartanak tudományos előadásokat, szakmai ismertetőket.
Zalaegerszeg – az elmúlt években sok esetben nehéz viszonyok között működő – sikeres és gyarapodó múzeuma az egyébként alapítványi formában fenntartott és működtetett Magyar Olajipari Múzeum 2013-ban nevet változtatott és Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumként működik tovább.
A Lakitelki Népfőiskolai Alapítvány Elnöke és a Magyar Országgyűlés Alelnöke, Lezsák Sándor javaslatára és a megnyitón való személyes közreműködésével 2013 őszén – a Lakiteleki Népfőiskolával együttműködve – elindították a Papp Simon Népfőiskola Tagozatot.
Számos hazai- és külföldi előadó tartott már ennek keretében nagy érdeklődést kiváltó előadást Zalaegerszegen.
Tovább folytatják a „Külföldön élő magyarok” előadássorozatot is, melyben egy-egy geológus, olajmérnök, orvos és más szakember mondja el élettörténetét, munkásságát.
Ennek az intézménynek egykori irányítójaként, tudományos kutatójaként, kultúrtörténészként, a zalai ipartörténet feltárójaként, publikálójaként, képzőművészeti mecénásaként Tóth János 2015-ben kiérdemelte a Zalaegerszegért díjat.
Tartalom megosztása: