Kereszténynek lenni
A kereszthordozás valamilyen szempontból önmegtagadást jelent. Nekünk, embereknek is fel kell vennünk naponta a kisebb-nagyobb keresztünket, hol egészségi állapotunk vagy a családi problémáink miatt, vagy éppen iskolai vagy munkahelyi gondjainkkal kell megküzdenünk. Figyelnünk kell mindig magunkra, elsősorban olyan dolgokra gondolok, hogy ne legyünk mások terhére, ne szóljunk meg másokat, ne pletykálkodjunk, ne rontsuk el mások jókedvét, és a legfontosabb szerintem, hogy őszintén képesek legyünk embertársainkat szeretni, és segítsünk nekik is a nehéz terheik mindennapi „cipelésében”.
A kereszthordozás más megközelítésben a léleknek való kitárulkozást jelenti. Magunktól képtelenek vagyunk szeretni, kilépni az önző kis világunkból, nem mindig csak saját magunkra gondolni, hogy nekünk mi a jó, hanem figyelembe venni másokat is. Másoknak megnyílni, és elfogadni mindenkit olyannak, amilyen. Mindenkit a tettei alapján fognak később megítélni, és nem az fog számítani, hogy néz ki, és milyen ruhát visel.
„Vigasztalásra és segítségre szoruló szenvedés mindig lesz. Magányosság mindig lesz. Olyan anyagi szükséghelyzetek is mindig adódnak majd, melyekben megélt felebaráti szeretetre, segítségre lesz szükségünk.”
Horváth Veronika (11.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Tartalom megosztása: