Amikor odaértünk, szép környezet fogadott minket. Gyorsan bevittem a két botomat, felcsaliztam, és éppen a nád alá sikerült dobnom.  A tulajdonos odajött és azt mondta, hogy nem lehet tudni, hogy mennyi hal van ebben a tóban. Este már nagyon unatkoztam, mert egész nap semmi kapás nem volt.

– Felesleges volt eljönnünk, mert egy csepp hal sincs itt, átmegyek egy másik stégre – mondtam.

– Ne türelmetlenkedj már, először ide pakoltunk le, úgyhogy itt fog majd jönni az „óriás” – mondta az apukám.

Nem is telt bele 5 perc sem, egy nagy kapás, és, ha nem figyelek, akkor a bot a vízben van.
– De jó, de jó – ordítoztam.

A fárasztás tíz perc sem volt, kirángattam a két és fél kilós tükörpontyot a vízből. Apukám, ekkor nagyon megdicsért. Úgy tűnik, hogy tényleg igaz az a mondás, hogy a hosszú munka meghozza a gyümölcsét.

Kocsis Krisztián 4.b
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola,
Petőfi Sándor Székhelyiskola