13 évesen kezdtem el kézilabdázni a Lenti GÓ-NA csapatában. Tetszett az ötlet, hogy még többet tudok mozogni, és új barátokra tehetek szert. Izgatottan vártam az edzéseket, hiszen két remek edző – Gódor Mihály és Gódorné Nagy Mariann – kezében lehettem és lehetek azóta is. Az edzőink mindig újabb megpróbáltatások elé állítottak bennünket, hogy fokozatosan mindig jobbak, ügyesebbek legyünk. Mostanra már egy egészen új formát nyert a csapat, a kezdetekhez képest. Az egykor sportolni vágyó kislányokból nagyszerű, összetartó, egymásért küzdő, erős csapat lett. Igazi barátságok fűződtek. Rengeteg dolgot tanultam, ami az eddigi életemre nagy hatást gyakorolt. Megtanultam kitartani, bizonyos konfliktusokat kezelni, bízni, nyitottnak maradni és nem végső soron küzdeni. Ebbe persze sok időt és energiát kellett fektetni, amíg idáig eljutottam. Aki azonban nem sajnálja az idejét, munkáját, képes áldozatokat hozni, lemondani a céljai elérése érdekében, az előbb-utóbb sikeres lesz. Legyen szó arról az élet bármely területén. S mire tanított meg még a sport? Arra, hogy a sport egyben a legjobb csodaszer a düh kezelésére. Az összetétele egyszerű: düh+sport= kiegyensúlyozottság. Nekünk, fiataloknak, akik a hirtelen haragunkról vagyunk ismertek, ez a leghatásosabb megoldás.

Ilyen fiatalon már sokat köszönhetek a sportnak, Örök barátságok fűződtek. Olyan embereket ismerhettem meg, akik sokat formáltak az egyéniségemen. De nem utolsó soron köszönöm a Lenti GÓ-NA csapatának, akik ráébresztettek arra, hogy a lehetetlen bizony nem létezik!

Mátyás Fanni (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg