A fényképezőgép mögött
2013 október 30 - szerda
A valódi „oka” annak, hogy belekóstoltam a fotózás világába, Anyukám. Ő nagyon szeretett, s ma is szeret fényképezni. Mindig megnéztem a fotóit, ügyesnek tartottam. Ezt nyilván nem azért mondom, mert az Anyukámról van szó, hanem mert a képei tényleg jók!
Az unalom csodákra képes! Mondom ezt azért, mert minden egy „uncsi” takarítással kezdődött. Nézegettem a növényeinket, és elszabadult a fantáziám! Telefonnal elkezdtem a növényeket különféle nézőpontból fotózni. Igaz, csak telefonos és kezdő képek voltak, de dicséretet kaptam. Már nem volt megállás! Rövid idő elteltével szert tettem egy kis fényképezőgépre. Megsúgom, eleinte nagyrészt azért kellett, mert „mindenkinek van, nekem is kell”, úgymond. De ma már örülök az akkori, kissé „dedós” gondolkodásomnak, hiszen ez is segített elindulni utamon. Sokat dolgoztam kis, kék „munkatársammal”, ám néha elkértem Édesanyám komolyabb gépét. Így fejlesztettem tudásomat, gyakoroltam. Segítségből, szerencsére, nem volt hiány. Mikor már éreztem, hogy ideje tovább merészkedni, nos, akkor jelentkeztem fotószakkörbe. Szüleim és nővérem biztattak. Egy tükörreflexes, komolyabb gép tulajdonosa lettem-hatalmas örömömre! A szakköri foglalkozásokon egyre újabb témákat kaptam, ezek hallatán felcsillant a szemem! Az pedig, hogy pályázatokon indulhattam, jó párszor helyezést is értem el, maga a boldogság. Nagyszerű érzés az elismerés, a pozitív visszajelzés.
A fotózást élvezni kell, hiszen ebben rejlik a lényege! Aki belevág, azért jó, ha tisztában van vele: tanulni is szükséges, komolyan kell venni minden „külsős” észrevételt. Ha valaki jó jelzőkkel illeti munkáimat, megköszönöm, és megjegyzem kedvességét. Rossz kritika esetén átgondolom a hallottakat, igyekszem javítani. Persze, akadnak hibák, melyeket csak avatott szem vesz észre-itt is hangsúlyozom a komoly odafigyelést, türelmet, főképpen kedvet a folytatáshoz. Képzelet, kreativitás nélkül jó fotós lehetsz, de művész aligha!
A helyszín, szereplők, kellékek, maga a téma-mind csak ráadás, keretet, persze ihletet is ad. Ám a szépsége a „szakmának” abban rejlik, amit a fotós lát, amit megvalósít, amit közvetít mások felé. Teszi mindezt olyan formában, szemszögből, amelyet a külső szemlélő tán fel sem fedez.
Személy szerint a fotózással hivatásként szeretnék foglalkozni. Számomra ez feladat, kihívás és egyben szórakozás is. Rengeteg segítséget kapok, ezért külön köszönet és hála jár mindenkinek, aki támogat. A jövőben engem leginkább érdeklő témák a portfolió-, illetve eseményfotózás. természetesen legyen szó bármiről, állok elébe! Minden tőlem telhetőt megteszek, minden létező energiámat beleteszem a fotóimba. Csakis így érhetek egyre közelebb céljaimhoz, egészen fel a csúcsra!
Dienes Tifani 7.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
Tartalom megosztása: