Kora tavasszal kezdenek virágozni a gyümölcsöskert fái. A sort a rózsaszín szirmú mandula kezdi, majd a cseresznye és a meggy ölt fehér ruhát, végül az őszi gyümölcsösök borulnak virágba. Közben nyílnak a tavasz virágai, beborítják az egész domboldalt!

Májusban virágzik az akác, a szemközti erdő olyan fehérré lesz, mint a menyasszonyi fátyol. Napkeltétől napnyugtáig szól a madárdal. Arra vágyom, bárcsak egész nap ezt hallgathatnám!

Nyáron a zöld színé lesz a főszerep. Az üde lomb közt finom gyümölcsök bújnak meg. Ekkor érik a cseresznye, meggy, őszibarack, kajszibarack, a málna és a szeder. Szerencsére későn sötétedik, a naplemente is ilyenkor a legszebb. A nap narancsos, később vörös lesz, majd rózsaszínre, lilásra, végül kékre vált az ég. Minden este tücsökkoncert kezdődik, az ablakon át is jól hallani a kis „hegedűsöket”!

A kora őszi táj is telirakja kosarainkat édes gyümölcsökkel: almával, körtével, szilvával és persze szőlővel. Viszont a nappalok rövidülnek, s változnak a táj színei is, sárgát, vöröset, barnát látunk. Ha fúj a szél, a levelek mintha suttognának egymás közt!

A november hideg hajnalokkal köszönt be, a dér, mint ezüstös csillám lepi be az immár kopasz ágakat.
Télen, ha lehull az első hó, olyan a táj, mint a fehérbe bugyolált csecsemő. Ilyenkor, a kertben járva ropog a hó a talpam alatt. A faágakról áttetsző jégcsapok lógnak.

Elmeséltem Neked mindazt, mi tetszik nekem e tájon. Te, aki másutt élsz, remélem kedvet kaptál ahhoz, hogy ellátogass Zala dombjaira!

Sziládi   Anna   7.c
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola