A verseny rendezője a Fogyatékosok Országos Diák- és Szabadidősport Szövetsége volt.A versenyt Budapesten, a Mozgásjavító Általános Iskola uszodájában tartotta a szervező és a rendező. Öcsémet Édesapánk kísérte el a versenyre.

Nevezéseket a három 25 méteres sprintszámban (gyors, mell, hát), illetve 50 méter mellen és gyorson adtak le. Levinek minden versenyszámban első helyen sikerült a célba érkezés!

Az eredményhirdetéskor derült ki, hogy az összesített verseny legeredményesebb fiú versenyzője is öcsém lett! Apa és Levi csak úgy ragyogtak a boldogságtól a hazaérkezést követően! Miután magam is sportolok, gondoltam egy merészet: interjút készítek saját tesómmal. Ismerjétek meg Ti is az ő rendhagyó útját a siker felé!

– Meséld el, hogy kezdődött „ismeretséged” az úszással!

– Iskolába járni Teskándon kezdtem, az ottani Csukás István Általános Iskolában tanultam. Bizonyára sokan tudják, hogy a szemben lévő óvodának van tanmedencéje. Az alapokkal ott ismerkedtem meg.

– Innét egyenes utad vezetett a versenyzésig?

– Dehogy is! Amikor „átigazoltam” a Landorhegyi Iskolába, egyáltalán nem sportoltam.

– Akkor mióta versenyzel valójában?

– Idén decemberben múlt egy éve, hogy elindultam az első úszóversenyen. Megtetszett, aztán gyorsan jöttek az első, biztató eredmények. Ötödikesként heti három edzésem volt. A technikát folyamatosan fejlesztettük, finomítottuk edzőmmel, Horváth Tamással a Városi uszodában. Alaposan begyakoroltam a gyors, aztán a mellúszás „fogásait”.

– Elegendőnek érzed az edzések számát?

– Mostanság kevés lenne a tavalyi adag. A nyáron már hetente ötször jártam edzésre. Ősztől ugyanígy dolgozunk edzőmmel. Egy-egy alkalommal két órát töltök úszással.

– Mennyiben módosul ez az időbeosztás versenyek előtt?

– Igazából úgy néz ki, hogy a versenyt közvetlen megelőző edzés egész laza, inkább ráhangolódásnak nevezném. Az előtte lévők viszont kőkemények!

– Mennyiben zavar téged a látássérültség a medencében?

– A vízben nem kell látni, szóval egyáltalán nem. Sokan kérdezik, hogyan érzem meg, mikor jön a forduló? Erre azt felelem: rutin kérdése. Egy idő után pontosan tudom érzékelni a megtett távot. A nagyok is azt mondják: fogalmuk sincs úszás közben, hányadikok, ki van mögöttük vagy előttük. Én is hasonlóan gondolom.

– Ha már szóba hoztad a nagyokat, van-e példaképed?

– Igen, Gyurta Dániel. Sportolóként, emberként egyaránt fel tudok nézni rá.

– Mit köszönhetsz az úszásnak, a sportnak?

– A fizikai erőnlétem hatalmasat fejlődött. Úgy érzem, sokkal önállóbb is lettem. Busszal, egyedül járok az uszodába, hazafelé pedig gyalog. Ez bő fél órás út. Természetesen új embereket is megismertem, barátságokat kötöttem az úszás révén. Mindennek nagyon örülök.

– Igen, Apa fogalmazott egyszer úgy, hogy valósággal repkedsz edzés után, jókedvű, kiegyensúlyozott vagy. Ezt én is észrevettem rajtad. Van-e hosszútávú terved az úszással kapcsolatban?

– Hogyne! Nagy célom egyszer az olimpiai részvétel! Ugye, nem gondolsz elbizakodottnak? Versenyzek épek között is, legutóbb egy ilyen megmérettetésen úsztam jó időket.

– Mesélj róla!

– 100 méteres gyorsúszásban 1 perc 38 másodpercet, mellen pedig 1 perc 46 másodpercet értem el, megjavítva saját, korábbi időeredményeimet. Nagyon boldog voltam! Ráadásul itt teljesen más technikával kell versenyezni. Másképp osztom be az erőmet, tartalékolok a végére. A sprintszámoknál elejétől a végéig muszáj hajtani!

– Beszéljünk azért másról is! Az iskolában hogy birkózol a feladatokkal?

– Tanulmányi eredményeim nem romlottak a nagyobb terhelés ellenére sem. Tanáraim segítőkészek, igaz, én is igyekszem mindent megtenni.

– Tesiórákon hogy boldogulsz?

– Nincs felmentésem, ha erre gondolsz. Jegyeket is kapok, focizok a fiúkkal. Amiben gyengébb vagyok, sajnos, az a célbadobás, a kosárlabda.

– És a hétköznapi élethelyzetekben adódnak kihívások?

– Figyelnem kell a közlekedésre. A zebránál különösen-bár óriási segítség, hogy a hallásom az átlagosnál kifinomultabb. Otthonunkban szobám az emeleten van, de már rutin a lépcsőzés.

– Az úszáson kívül marad időd más hobbira?

– Sok nem, de szeretek tévét nézni. Van néhány kedvenc sorozatom. S itt van persze a számítógép, amit épp úgy használok, mint társaim. Olvasni is szoktam, a kötelezőket például nem bliccelem el! Nyáron pedig gyakran járunk kirándulni, túrázni. Te is élvezed ezeket, nem igaz?

– Persze! Közeledik a karácsony. Mivel töltöd a szünidőt?

– Az ünnepek alatt nincs edzés, így egész biztosan sokat fogok aludni! Pihenek, tévézek, ott lesz az új gép, már várom! Ahogy te is!

– Na ná! Ajándékokkal készültél?

– Technika órán elkészült a morzsatálca, megvan, kinek adom. Csakúgy, mint a rajzórán készített szép üdvözlőlapot.

– Levi, köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésekre! Kívánom: legyen még sok örömöd és sikered az úszásban, és természetesen a mindennapokban!

– Köszönöm, Gergő!

Gaál Gergely 8.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola