Nem Romániában születtem, hanem Erdélyben. Nem vagyok nagyon hazafias, de ezt fontosnak tartom kihangsúlyozni.

Erdély különleges hely, és bárhova is sodor az élet, mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. A világ tele van gyönyörű tájakkal, számomra mégis az erdélyiek a legszebbek. Leginkább a hegyek. Lehet, hogy más csak bámulja őket, talán még a szépet is meglátja bennük, de valójában csak a földkéreg mozgásának eredményét és a természet ehhez való igazodását látja.

Nem tudhatom…

Számomra azonban élnek. Rájuk nézek, és látom a hatalmas lelküket, amelyek az egész táj fölött lebegnek, és abba is életet lehelnek. Akkora hihetetlenül nagy erejük van, hogy az ember parányi homokszemnek érzi magát mellettük. És talán az is.

Nem tudhatom…

Mindig beleremegek a gondolatba, hogy – tág értelemben véve – ugyanott születtem, mint ők. Az ő lelkük egy kicsit az én lelkem is.

Nem vagyok az az ember, aki a karjára tetováltatja hazája címerét. Inkább örökre a szívembe vések mindent, amit a hazámban láttam és tapasztaltam.

Nem tudhatom, hogy igaz-e, amit a születésemről meséltek, de valahányszor a szülőföldemre gondolok, évszaktól függetlenül, a lelki szemeim előtt azt látom, ahogy fényben fürdik.

Kiss Virág (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg