Ominózus év

Néked…

A szerelem fel-fellángol szemedben,
de ezt valahogy mindig elfelejted.
A szíved mindig visszahúz hozzám,
s nem értem, olykor miért hagysz ott hát.

Őszintén, szeretsz Te engem?
Csak nem tudod, hogy kezeljed?
Érteni Téged? Ah, sohasem lehet,
a női logika Rád is kiterjed.

Sokszor mégis próbáltalak megérteni,
és sokszor megpróbáltam úgy cselekedni,
de Te mindent ellenkezőleg tettél,
nem tudom, ilyenkor mit érezhettél.

Ó Istenem, bárcsak tudnám, mi zajlik fejében,
így tenni mindig csak azt tudnám, mit abból értek.
Egyik pillanatban igen, másikban nem?
Most akkor mit is kéne nekem elhinnem?

Téged látlak mindenhol s mindenkor,
és szívem majd megszakad ilyenkor,
hisz szívem irányít engem s tettem,
hiszem, Téged soha nem feledlek.

A szenvedély majd fellángol szemedben,
s ezek után már megnyerem szerelmed.
Uramhoz gyors fohászt intézek,
melyben csupán Téged dicsérlek.

Molnár Tamás (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg