Napjainkban hosszú ideje továbbélő vallási hagyományként a pünkösdi ünnepkör legkiemelkedőbb eseményének számít a csíksomlyói búcsú. A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődő, katolikus hitük megvédése felett érzett hálaadó fogadalmi zarándoklata. Erre a szép ünnepre a világ különböző helyeiről több százezren zarándokolnak el, hogy megnyugvást és békét találjanak a lelkükben, és ami még fontosabb, a Szűzanya segítségét kérhetik a mindennapi gondjaik leküzdéséhez. Minden évben több tízezer anyaországi magyar honfitársunk is útra kel, vannak, akik gyalog, mások kerékpárral, vonattal, busszal, autóval, hogy meglátogassák a Csíksomlyói Szűzanyát, hiszen ő a mi „Égi Édesanyánk”, rá mindig számíthatunk, csak a segítségét kell kérnünk.

Felmerülhet a kérdés, hogy a vallásos áhítat megélésén túl miért mennek el oly’ sokan erre az eseményre? A válasz kézenfekvő, tragikus magyar sorsunkból (is) eredeztethető. Egyrészt az emberek (magyarok és más nemzetbeliek egyaránt) szeretnék megcsodálni Erdély szavakba nem önthetően varázslatos látványát, csodálatos tájait, másrészt a határokon inneni és túli magyarok már több évtizede itt találkozhatnak egymással önfeledten, az ünnep méltóságának a keretei között, hiszen tudjuk, hogy mi történt 1920. június 4-én…

A csíksomlyói búcsún nemcsak katolikusokkal, nemcsak keresztényekkel, sőt nemcsak magyarokkal lehet találkozni, hiszen nem kell ahhoz feltétlenül még hívőnek vagy magyarnak sem lenni, hogy valaki részt vegyen a pünkösd szombatján zajló ünnepi és egyben hálaadó szentmisén. Egy belső hang is szólíthat, hívhat bárkit, és arra indíthat, hogy igenis vegyünk magunkon erőt, feledjük el a fáradságot, a mindennapok gyötrelmeit, s induljunk el, hogy testileg és lelkileg megtisztuljunk, feltöltődjünk az élet igenlésével, a transzcendens energiákkal, és átéljük az Isten-közelséget, a hit mindent betöltő erejét.

Az ünnepi szentmise előtt a zarándokok kifejezhetik tiszteletüket, szeretetüket a csíksomlyói kegytemplomban Szűz Mária szobra előtt, akit másképpen a „Napba öltözött asszony”-nak is hívnak. Lába alatt a holdsarló, feje körül 12 csillagból álló csillagkoszorú, fején korona látható, jobb kezében a jogart, bal kezében pedig a Megváltót tartja. A zarándokok a szobrot megérinthetik, megcsókolhatják, egy számukra értékes tárgyat (kendőt, imakönyvet, rózsafüzért stb.) a Szűz Anyához érintenek, ami hitük szerint védelmet, gyógyulást hoz számukra. A szobornak különös története van. Átvészelte az 1661-es nagy török támadást és tűzvészt is. A legenda szerint egy török vezér meglátta a szobrot, el akarta vinni az értéke miatt, de a szobor olyan nehézzé vált, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták megmozdítani. A török dühében kardjával megsebezte a szobor arcát és a nyakát, ami a mai napig látható. Régebbi beszámolók szerint a Babba Mária szobor néha földöntúli fényben tündököl, a veszélyek idején pedig szomorúnak látszik.

A búcsúi ünnepi szentmisét a kegytemplom mögött, a Kis- és Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregben, a szabadtéri oltár előtti füves térségen hallgatja az összesereglett tömeg. Elmondhatom, hogy nekem is szerencsém volt 6-7 éves koromban részt venni ezen az ünnepi eseményen, melynek keretében a nagyon szép erdélyi tájakon is járhattam, mely életre szóló élmény. Átmentünk a Királyhágón, jártunk a Tordai-hasadéknál, a Gyilkos- és a Szent-Anna tónál, a Szejke-fürdői székely-kapu múzeumnál.

Gondolatomat Isten szolgája Márton Áron erdélyi püspök soraival zárom: „Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából ki tud termelni, s addig él, amíg életét saját erejével tudja táplálni.”
Akinek még nem adatott meg, hogy a gyönyörűséges Erdélyországban járjon, annak csak ajánlani tudom, hogy minél előbb induljon útnak, és fedezze fel ennek a „Tündérország”-nak a szépségeit, felbecsülhetetlen kincseit!

Rózsás Veronika (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg