Szimpatikusnak találtam, mindig ott volt mellettem – megvigasztalt, megdicsért, feldobott. Végigkísérte a gyerekkoromat. Bár mindig is féltékeny voltam rá, barna külseje, pöttyös arca és édes jelleme miatt, de haragudni a barátomra? Azt sosem tudtam. Azt hittem, örökké együtt leszünk. Ahogy azonban egyre sűrűbben támaszkodtam rá, el kellett határoznom: kis időre megszakítom vele a kapcsolatomat.

A döntésem legnyomósabb érve a kilók száma volt. Mert a kegyetlen, de mindig őszinte mérleg megmutatta: ha túl sokat vagyok vele, olyan leszek, mint egy labda.

Így váltam el, bánatomban, legkedvesebb barátomtól, Túró Ruditól.

Pete Dóra 8.c
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola