Az egri vár ostroma
2013 október 20 - vasárnap
Nagymamám nyugdíjba vonult idén. Ajándékul elvittük Tokajba nosztalgiázni, mivel fiatalon ott járt iskolába. Útközben egy napra megálltunk Egerben.
Sétánk először-természetesen- a várhoz vezetett. Az ódon falak között népi játékok várták az érdeklődőket. Kipróbáltam a hordó-lovaglást. A kézművesek sátrában készítettem egy kicsi kézi dobot. A zászlódobálók bemutatója után kezdődött az ostrom úgy, ahogy azt Gárdonyi Géza leírta.
Dobó István várkapitány megeskette a népet, hogy a várat fel nem adhatják, életük árán is megvédik. Váratlanul Cecey Éva futott Dobóhoz:
– Elrabolták a fiamat!
– Mi meg egy török fiút fogtunk el, majd elcseréljük őket! – válaszolta higgadtan a kapitány.
Megindult a csata. Dörögtek az ágyúk és a puskák. A nők köveket hajigáltak kifelé, úgy védték a várat. Csattogtak a kardok, lőporfüst és por töltötte be a teret.
– Félek! – kiáltott fel testvérem a nézők tömegében.
A több hetes harc során rengeteg magyar várvédő meghalt, de sokkal megdöbbentőbb volt a túlerőben lévő törökök vesztesége.
Egy reggelen a vár népe ágyúdörgés helyett madarak énekére ébredt. A török sátraknál mozgás nem látszott.
– Elmentek! – ujjongott Bornemissza Gergely.
Ekkor török asszony közeledett fehér kendőben, és Bornemissza Gergely fiát vezette kézen. Észrevette őket Cecey Éva, hozta a török kisfiút cserébe. Szaladtak gyerekeikért az anyák, majd félve és meghatottan kezet fogott a két asszony.
Nagyon tetszett nekem a vár. Élvezettel figyeltem az ostrom minden pillanatát. Örülök, hogy átélhettem a győzedelmes csatát.
Kósi Csongor 4.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
Tartalom megosztása: