Elsősorban a növekvő igények miatt. Az adottságokhoz képest sokan vagyunk, és az idei szezonkezdéskor többünkben is felmerült az ötlet, hogy alakítsunk végre saját egyesületet. Ez végül is a ZKSE (Zalaegerszegi Kerékpársport Egyesület) keretein belül történhetett meg.

Kik támogattak benneteket?

Elsősorban a szüleink. Pár helyi üzlet ajánlotta fel, hogy kapunk kedvezményeket, ha náluk vásárolunk.
Aztán ott van még a ZKSE, és az erdészet.

Pedig pont ők azok, akikkel legtöbbször meggyűlik a bajotok, nem?

Igen. De itt szerencsére semmi ilyesmiről nem volt szó. A pályakarbantartásra, versenyekre is önerőből, tagdíjakból szereztünk pénzt.

Apropó versenyek… Mik a terveitek tavaszra?

Idén májusban szerveztünk egy szlalom versenyt. Ez volt az első, úgynevezett házi versenyünk. Amolyan válogatóként tekintettünk rá, ami után meghívtuk azokat, akiken látszott, hogy igazán komolyan veszik a sportot. Ezzel szeretnénk megelőzni, hogy felhíguljon a csapat. A másik verseny augusztus 14-15.-én volt, a Cross Fest-en belül. Ez már „rendes” DH, az egész pályát használatba vettük. Ezt a két versenyt idén is szeretnénk megrendezni. Mellettük a nyári Balaton Bikefest-en
szeretnénk részt venni, utána pedig az Országos Bajnokságon.

Ezekhez, gondolom, elég komoly edzésmunka szükséges. Elég erre a Zalaegerszegi pálya?

Sajnos a terepadottságok nem feltétlenül kedveznek nekünk. Emiatt időnként ki szoktunk utazni Mariborba, Saalbachba, Semmeringbe. Az ottani útvonalak minden tekintetben profeszszionálisak.
Felvonó, kerékpármosó is van. Meg sisaktartó, ha-ha.

Odakint azért nyitottabbak ilyen téren az emberek…

Persze. Ott turizmusból élnek. Télen síelők, nyáron biciklisek. Kihasználják a természeti értékeiket. Nem úgy, mint nálunk, hogy kimászik az ember a bozótból, aztán „na ide sem jövünk többet”, mert összeszedte a fél kullancspopulációt. Gyakran egymás mellett halad a turistaútvonal, és a DH-track.

De azért vannak nálunk is frankó pályák?

Értelemszerűen, a hegységeinkben. A Badacsonyban, Budapest körül, a Mecsekben, meg az Északi- Középhegységben. Ott van például Bagolyirtás, Komló, Felsőtárkány, Bükkszentkereszt, Gellérthegy. Ezek mind remek helyek. A gond csak az említett erdészettel van. Meg a turistákkal. A Badacsonyban például, legutóbb megdobálták kövekkel a versenyzőket. A Magyar Kupa pedig bizonyos természeti károk, és az emiatt kiszabott bírság okán kénytelen volt felfüggeszteni működését. A hivatalos verzió szerint kifaroltuk a növényzetet.

Ennek ellenére nem adjátok fel…

Természetesen. Próbáljuk elfogadtatni a sportágat, folyton magasabb és magasabb színvonalra emelni.
Rajtunk nem múlik.

A downhill a mountain bikesport egyik extrém ága. A versenyzők egy magaslatról indulnak, és megpróbálják minél gyorsabban teljesíteni a kijelölt útvonalat. Persze ez így túl egyszerűnek hangzik, azonban nem szabad eltekintenünk attól, hogy a pályát éles kanyarok, ugratók, letörések, gyökerek, gyakran tuskó- és sziklakert tarkítja. Ennek teljesítéséhez speciális kerékpárokra van szükség. Összteleszkópos kialakítás, megerősített váz, 150-240 mm-es rugóutak, megerősített abroncsok, mély bordázatú gumik, illetve tárcsafékek a jellemző „stílusjegyei” egy ilyen gépnek. Természetesen a súly is nagyon fontos, hiszen gyakran tizedmásodpercek döntenek két versenyző között, ám még így is, gyakran 18-24 kg-ot is nyomnak ezek a szörnyetegek. És ebbe nem számoltuk bele a versenyzőt.

Megjelent az IFJÚJSÁG Zalaegerszegi Diákújság 2. számában