A származás fontos vagy a tett?
Miközben a válaszok megíródtak Orsós Rita beszélt a roma kultúra gyökereiről, a népcsoport származásáról és nem titkolta, nagy probléma, hogy a cigányságon belül sincs egyetértés. Majd felidézte azokat az éveket, amikor őt kisgyermekként származása miatt érte számos méltánytalanság és azokat a szomorú dolgokat, amelyeket a zalaegerszegi gyermekotthonban látott, amíg ott dolgozott.
– Hogy hova születünk, arról nem tehetünk, de hogy milyen emberré válunk, arról igen. A becsületet csak egyszer lehet eljátszani. Sok cigányt nem a származása miatt nem fogadnak el, hanem a viselkedése miatt. A csoportokba verődés félelmet vált ki. Az agresszió pedig csak agressziót szül, ezzel nem lehet, vagy csak ideig – óráig elintézni valamit.
De miért kellene félelemben élni? Ne a félelem, hanem a tisztelet legyen a meghatározó. Mit tesztek ti személy szerint az előítéletek ellen? Hisztek-e magatokban? Mert ha nem, az a legnagyobb probléma. Mindig magatoknak akarjatok bizonyítani, ne másoknak – mondta többek között a diákoknak.
A kedélyek akkor kezdtek csillapodni és a légkör barátságossá válni, amikor a hagyományokra, a családokon belüli szokásokra terelődött a szó. Majd kialakult az az elfogadó atmoszféra, amikor is rátérhettek a foglalkozás elején feltett kérdésekre adott válaszok kielemzésével. Ezek a komolyabb gondolatoktól a kamaszos szeleburdiságig fogalmazták meg, mit jelent ma az, hogy cigány valaki.
Aztán lassan a vagány stílust kezdték nagyon mélyről jövő dolgok felváltani, a példakép nagyapáról, apáról, vagy a cigány nyelv mellőzésétől magyar közösségben udvariassági okokból.
Mindezekre válaszul Orsós Rita is személyes dolgokat osztott meg a diákokkal.
– Nehéz időszakot élek meg most, csalódtam a cigányságban. 18 éves korom óta próbálok tenni, küzdeni a romákért. Keresni az okát, hogy miért születtünk cigánynak? De ha mi magunk nem fogadjuk el egymást, nem érdeklődünk egymás iránt, akkor ki segít rajtunk.
Ha fontosabbak a tévében a celebek, mint a padtársad, akinek számos problémája lehet, de nincs kinek elmondani. A gyerekotthonban is azt mondtam a gyerekeknek, a rács, nem büntetés, hanem esély arra, hogy soha többé ne lássatok ilyent.
A teadélelőtt szituációs játékokkal zárult, ahol többek között a magyar-cigány ellentét („azt sem engedik, hogy megismerhessenek”, „ha kigúnyolnak nem sétálok arra” „elég nehéz így élni, de ez van”), a származás vagy a tett prioritása adott helyzetekben került szóba.
Zala-Lap, Bánfi Kati
Tartalom megosztása: