Szakács László
1946-ban született Nován. 1966-ban a Soproni Erdészeti Technikumban szerzett erdésztechnikusi oklevelet. Kezdő gyakornoki éveiben az Észak-zalai Állami Erdőgazdaság Zalaegerszegi Erdészeténél beosztott erdészként szolgált. 1970-ben történt kerületvezetői kinevezése után szakmai pályája a zalaegerszegi Alsóerdőhöz kötődött. Itt egy olyan különleges helyzetű erdőtömb gazdája volt, amely amellett, hogy értékes faállományok alkotják, a város életének egyik színteréül szolgál.
Feladatát magas szakmai színvonalon, a legkisebb részletre is figyelő alapossággal látta el. Ennek köszönhető, hogy munkáját nemcsak felettesei, hanem a város többezres kritikus közönsége is elismerte.
A komoly hagyományokkal rendelkező zalai erdőgazdálkodás múltjának egyedüli kutatója volt. Ez irányú tevékenységének értéke nehezen felbecsülhető. Fontosabb írásai a két világháború közötti erdészeti igazgatás, az államosítás és a MÁLLERD megalakulása témakörében jelentek meg. Kutatási eredményeit a szakosztályülések gyakori előadójaként tárja a nagyközönség elé.
Szakmai munkássága – mindenekelőtt kimagasló zalai erdészettörténeti kutatásai – elismeréseként, 1998-ban Bedő Albert-emlékéremmel tüntették ki. A legbüszkébb – saját szavai szerint – az Alsóerdőre. 220 hektárt parkerdővé minősítettek át, 40 hektár akácost fokozatosan alakítottak át arborétum jellegű, sokszínű, változatos, lazább szerkezetű erdővé, őshonos fajokkal, s itt alakult kis az Azáleás-völgy. Egy átjárhatatlan akácos volt a völgy. Először megtisztították a területet, aztán a talajt, majd elkezdték a telepítést. Elsősorban Jeliből szereztek csemetéket – félig vad növényeket. Szín és fajta szerint ültettek a nyílási időt is figyelembe vették. A völgy ma már valamennyi egerszegi kiadványon szerepel.
Kiváló természetfotós. A Zalai Hírlap fotópályázatán több alkalommal sikeresen szerepelt, az erdészeti lapok rendszeresen közlik felvételeit, többször a címoldalon is. Legalább 20 faluban, városban volt kiállítása, a legnagyobb a zalaegerszegi Zsinagógában és Sopronban, az Erdészeti Múzeumban. A soproni fotótárlaton 120 egyetemista énekelte tiszteletére az erdészhimnuszt és a selmeci dalokat.
A zalai erdésztársadalomban Szakács Lászlónak van a legnagyobb erdészettörténeti gyűjteménye, de a vadászattörténeti anyaga is jelentős. Közel 70 tanulmánya, írása jelent meg e témában. Közreműködött a nagykanizsai és a lenti erdészettörténeti kiállítás megrendezésében. Az utóbbi bemutatón 105 képe és dokumentuma volt látható.
2008 decemberében ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után megírta zalaegerszegi erdők történetét „A zalaegerszegi erdők és az erdőgazdálkodás története a kezdetektől 2010-ig” címen.
A nagyszabású munka 2012-ben jelent meg és egyedülálló a maga nemében, ilyen átfogó erdészettörténeti monográfia még egy térségről sem jelent meg hazánkban. A kötet a vármegyeszékhely és a hozzá csatolt települések erdő- és vadászattörténetéről teljességre törekvő képet ad, nem kihagyva a kapcsolódó területek – például a gyantagyártás, magpergetés, régészet – idevágó vetületeit sem. A kötet CD melléklete mintegy 200 fotót, térképet is tartalmaz.
A zalaegerszegi közjóléti erdők története címmel tartott előadást Szakács László nyugalmazott erdész a „Zalai Közgyűjteményi Szakmai Napok” címmel rendezett tudományos konferencián, a Magyar Olajipari Múzeumban 2013. szeptember 29-én. A kétnapos programon egyedül képviselte az erdészeti ágazatot. A Göcseji Falumúzeumban pedig az október 5-i falunapon a zalai erdőkről tartott sikeres előadást.
Szakács László Zalaegerszeghez köthető erdészeti tevékenysége révén 2013-ban Zalaegerszegért díjban részesült.
Tartalom megosztása: