Hírek

Igaz, hogy lassan, de most már hamarosan beköszönt a tavasz. Iskolánk tanulóit kérdeztük erről az évszakról.

A 90 éves Molnár Józsefet ma délután Dr. Kovács Gábor jegyző köszöntötte a város nevében.

Február 18-a. Háromnegyed hat. Friss, hideg levegő fogadta a megyeszékhely különböző iskoláiból érkező diákjait Zalaegerszegen, akik izgatottan várták, hogy végre hatot üssön az óra, és elindulhassanak Budapestre.

Az iskolánk tanulói közül többen részt vesznek az iskolaújság szerkesztésében, a cikkek megírásában. Már több éve működik nálunk a suliújság, ami havonta jelenik meg. Mivel szeretünk írni, ezért a szerkesztő, Kőrösi Beáta tanító néni, tavaly felhívta a figyelmünket a Virtuális Városi Diákújságra is, amit a városunk honlapján lehet megtalálni. Az elmúlt tanévben és idén is sok általunk írt cikk jelent meg itt. Beszámolunk az iskolánk életéről, valamint megosztjuk az olvasókkal a gondolatainkat.

Akárcsak más embernek, nekem is vannak a jó tulajdonságaim mellett, rossz tulajdonságaim is. Amikor belenézek a tükörbe, egy nagy barnaszemű, mosolygós kislány néz vissza rám. Szerencsére sok barátom van, akik mindig számíthatnak rám és megbízhatnak bennem.

Egyszer álmomban, egy középkori várban jártam. A király, a királyné és a lovagok éppen egy lakomához készülődtek. Ezután egy díszes teremben találtam magam.

Anya és apa úgy döntött, hogy névnapom alkalmából meglepnek valamivel. Nekem a programról fogalmam sem volt.

Hétfőn volt a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. 1947-ben koholt vádak alapján ezen a napon tartóztatták le, majd hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Február 25-ét 2000-ben nyilvánította emléknappá a magyar Országgyűlés. Zalaegerszegen a Kosztolányi úti Gulag emlékműnél tartottak ünnepséget.

Borbás Helga festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás pénteken este a Keresztury Dezső VMK-ban. Neve azoknak is ismerős lehet, akik nem jártasak a képzőművészet világában – édesapja, Borbás György magyar-történelem szakos tanár közismert személyisége volt a megyének, többek között ő írt könyvet a milleniumi időszak ünnepelt szobrászáról, Zala Györgyről. Leánya, Helga mestere a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán Tolvaly Ernő volt.

Még ma is emlékszem az utolsó szülinapom minden percére. Ez volt eddigi életem legemlékezetesebb születésnapja. Már hetekkel korábban elkezdtem tervezgetni, hogyan szórakoztassam majd a barátnőimet.

Sok emlékezetes nap volt már az életemben, de talán a legjobb mégis a keresztanyám esküvője volt. Titokban már régóta vártam erre a nagy eseményre és arra, hogy legyen végre keresztapám is. Hetekkel az esküvőjük előtt, már nagy izgalomban voltam.

Mindkét nagyapámnak van szőlője. Jancsi papának Kalocsán, Pista papámnak Kisbucsán.

Anyát, apát és a testvéremet, Vendelt fogom megkérdezni, hogy ők milyennek látnak.

A gyermekkorom nagy részét a Jánka-hegyen töltöttem, ami igaziból nem is hegy, hanem domb. Ez Zalaegerszeg dél-keleti részén helyezkedik el. Ha kelet felé nézek, szemben erdőket, gyárakat és a Zárdát látjuk.

Az Izsák Imre Általános Iskola nyelvtanárai és tanulói idegen nyelvi estet tartottak pénteken. A rendezvényen testvériskolai kapcsolatokról és új sportolási lehetőségekről is beszámoltak a közönségnek.

Egy terapeuta jótékonysági előadása 2013. március 5-én 17 óra 30 perctől a beteg gyerekekért, a város kórházának részére. Helyszín: Keresztury Művelődési Központ. Belépő: Felajánlás.

Milyen volt idén a farsang az iskolában? Olyan, mint mindig! Szuper! Rengeteget készültünk rá a tanórákon, rajzórákon és persze otthon is.

A 70-es évek zalaegerszegi sportéletéről meséltek szerdán este a Göcseji Múzeumban azok az egykori sportolók , akik akkoriban voltak pályájuk elején vagy csúcsán, edzősködtek vagy éppen klubvezetői tisztséget töltöttek be. A történeti értékű, olykor nosztalgikus, személyes beszámolókra a múzeum kérte fel Bita Józsefet, a ZTE egykori focistáját, Horváth Tamás nemzetközi sakkmestert, id. Tomanóczy Tibor volt röplabdázót, edzőt, a ZTE RKK elnökét és Villányi Antalt, a Zala Megyei Kosárlabda Szövetség elnökét – akiket aztán a közönség is kérdezhetett.

Iskolánkban idén is szórakoztató programokkal ünnepeltük a farsangot. Kalamár Éva néni és a gyerekek színes dekorációt készítettek az egész iskolában. Talán a legszebb alkotás a totemoszlop, melyet Éva néni és különböző osztálybeli gyerekek készítettek. Ez kiállításra került iskolánkban a többi hangulatos álarccal együtt.

Ősszel szabadtéren fociztunk a város iskolái ellen és minden meccsünket megnyertük.

Az osztálytársaimat, a 6. b-s fiúkat és lányokat faggattam az uszodai élményeikről. Mivel mi testnevelés tagozatosok vagyunk, ez a sportolási forma évek óta a mindennapjainkhoz tartozik.

Az egész történetem egy szombat reggel kezdődött, amikor az első sítábori élményem kezdetét vette!

Eltelt az első félév. Az elsős kisdiákok is megszokták már az iskolát. Annak jártunk utána, hogy hogyan érzik magukat. Három kérdést tettünk fel, íme a válaszok.

Január 19-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából a József Attila Városi Könyvtárban versmondó versenyt szerveztek.

Az osztályunk minden évben megrendezi a Mikulásbulit. Már két héttel előtte felírta mindenki a nevét egy cetlire, amit beleraktunk egy sapkába, majd mindenki húzott belőle egyet. Akinek a nevét húztuk, azt kellett megajándékozni. Titokban kellett volna tartani, a neveket, de ez nem mindenkinek sikerült.

December 17-én ismét megrendezésre került iskolánkban a „Mézeskalács-nap”, amelynek idén is a 19-es terem és Zimborás Bea néni adott otthont.

Az adventi készülődés jegyében decemberben az iskola 6.a és 2.a osztályos tanulói táncos előadást tartottak a Dísz téren. Négy tánc és egy vers szerepelt a műsorban.

December 6-án egy különleges lehetőség kapcsán elmentünk a Falumúzeumba. Nyert az iskolánk egy pályázaton, és ez adott arra módot, hogy részt vegyünk ezen a programon. Először bementünk egy épületbe, ahol Darázsi Zsolt előadást tartott nekünk a madárgyűrűzésről.

Mi, a 7. és 8. osztályos németesek már sokadszorra tartottuk meg a karácsonyi sütést a boszorkánykonyhában.

Az osztályunkkal rendszeresen járunk a Jégcsarnokba korcsolyázni. Mikor a jégre lépek, eleinte félek, és bizonytalan vagyok, de idővel megszokom. Az óra közepe felé már nagyon jól megy és élvezem a mozgást.