Attól lesz valaki igazi mérnök, ha csapatban tud dolgozni, s az egyszerűségre törekszik úgy, hogy közben az alapvető igényeket kielégíti. Ez is elhangzott a zalaegerszegi mechatronikai mérnöki képzés nyílt napján. Az érdeklődők hasznos információkat kaptak a szakról, a gyakorlati lehetőségekről, valamint a jelentkezés feltételeiről.

A filmnézés gyakori időtöltés korunkban. Napjainkban rengeteg lehetőségünk adódik filmnézésre, a leggyakoribb a mozi, a tv és az internet. A szabadidőmben én is szívesen nézek filmeket, sorozatokat. A legkedveltebb műfajok az akció, dráma, sci-fi, animáció és a vígjáték. Én külön nem tudok kedvencként kiemelni egyetlen műfajt sem, azokat a filmeket szeretem, amelyekben egy pillanat erejéig sem jut eszembe az órát megnézni az izgalom, akció hiánya miatt.

Egy kellemes szombat este a Zalaegerszegi Városi Sportcsarnokban.

Élt egyszer egy dúsgazdag király, akit egyetlen lánygyermekkel jutalmazott meg a Jóisten. Az uralkodó nagyon szerette őt. Mindent megadott neki, semmiben sem szenvedett hiányt, a legszebb ruhái voltak, a legbecsesebb ékszerek, kiegészítők díszítették, és legkülönlegesebb lábbeliket viselhette. Egyszóval mindene megvolt.

A Baki Pántlika Néptáncegyüttes 24 éve alakult, Baloghné Bacsa Ibolya vezetésével, melynek én is tagja vagyok. 10 éve táncolok ebben a tánccsoportban. A néptáncegyüttest 6 különféle korosztályú csoportra tudjuk bontani.

Még az év elején volt szerencsém megnézni A beavatott című filmet, mely eléggé elnyerte a tetszésemet azzal, ahogyan a társadalom szerveződését látja, s ahogyan küzd az újkori kasztrendszer ellen.

A Fehér Isten című filmet a nyáron volt szerencsém megtekinteni – mivel Zalaegerszegen csak jóval később kezdték el vetíteni – egy nyaralás alkalmával, Egerben.

Egyszer volt, hol nem volt, volt három jó barát, akik az erdőben éltek: Muszi – a nyuszi, Lompos – a róka és Morcos – a vaddisznó.

Egy buszmegállóban állt. Csípős, téli este volt. Az utca csak úgy kongott az ürességtől és csöndtől. Egy férfi haladt el előtte. Ismerős arc, ismerős botorkáló járás. A középkorú, szakállas ember megfordult, egyenesen a szemeibe nézett. Szimpatikus arc, csillogó szemek. Pár másodpercig nézték egymást, majd a férfi továbbment. Nézte, ahogy távolodik. Egy nyugodt hangot hallott megszólalni a jobb oldaláról. Elmegy. Egyedül maradsz, úgy is.

Szepeti Emília vagyok. Hatodik osztályos lehettem, azaz 11-12 éves. A szüleimmel egy kis faluban laktam nem messze a várostól, mikor a helyzet kezdett romlani. Testvérem nem volt, és a rokonok is messze éltek tőlünk, csak a mamára számíthattam. Szegény családból származtunk.