A 90 éves Molnár Józsefet ma délután Dr. Kovács Gábor jegyző köszöntötte a város nevében.

Február 18-a. Háromnegyed hat. Friss, hideg levegő fogadta a megyeszékhely különböző iskoláiból érkező diákjait Zalaegerszegen, akik izgatottan várták, hogy végre hatot üssön az óra, és elindulhassanak Budapestre.

Az iskolánk tanulói közül többen részt vesznek az iskolaújság szerkesztésében, a cikkek megírásában. Már több éve működik nálunk a suliújság, ami havonta jelenik meg. Mivel szeretünk írni, ezért a szerkesztő, Kőrösi Beáta tanító néni, tavaly felhívta a figyelmünket a Virtuális Városi Diákújságra is, amit a városunk honlapján lehet megtalálni. Az elmúlt tanévben és idén is sok általunk írt cikk jelent meg itt. Beszámolunk az iskolánk életéről, valamint megosztjuk az olvasókkal a gondolatainkat.

Akárcsak más embernek, nekem is vannak a jó tulajdonságaim mellett, rossz tulajdonságaim is. Amikor belenézek a tükörbe, egy nagy barnaszemű, mosolygós kislány néz vissza rám. Szerencsére sok barátom van, akik mindig számíthatnak rám és megbízhatnak bennem.

Egyszer álmomban, egy középkori várban jártam. A király, a királyné és a lovagok éppen egy lakomához készülődtek. Ezután egy díszes teremben találtam magam.

Anya és apa úgy döntött, hogy névnapom alkalmából meglepnek valamivel. Nekem a programról fogalmam sem volt.

Hétfőn volt a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. 1947-ben koholt vádak alapján ezen a napon tartóztatták le, majd hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Február 25-ét 2000-ben nyilvánította emléknappá a magyar Országgyűlés. Zalaegerszegen a Kosztolányi úti Gulag emlékműnél tartottak ünnepséget.

Borbás Helga festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás pénteken este a Keresztury Dezső VMK-ban. Neve azoknak is ismerős lehet, akik nem jártasak a képzőművészet világában – édesapja, Borbás György magyar-történelem szakos tanár közismert személyisége volt a megyének, többek között ő írt könyvet a milleniumi időszak ünnepelt szobrászáról, Zala Györgyről. Leánya, Helga mestere a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán Tolvaly Ernő volt.

Még ma is emlékszem az utolsó szülinapom minden percére. Ez volt eddigi életem legemlékezetesebb születésnapja. Már hetekkel korábban elkezdtem tervezgetni, hogyan szórakoztassam majd a barátnőimet.

Sok emlékezetes nap volt már az életemben, de talán a legjobb mégis a keresztanyám esküvője volt. Titokban már régóta vártam erre a nagy eseményre és arra, hogy legyen végre keresztapám is. Hetekkel az esküvőjük előtt, már nagy izgalomban voltam.