Farkas Imre

1934. április 13-án született Zalaegerszegen. Édesapja hentes és mészáros iparos volt, az ő műhelyében alakult meg és kezdte el tevékenységét 1950-ben a Húsipari Vállalat.
Farkas Imre életútja összeforrt Zalaegerszeggel és az ország egyik legnagyobb húsfeldolgozó és élelmiszer-előállító gyárával: a ZALAHÚS Részvénytársasággal, illetve annak jogelődeivel.

A négy polgári elvégzése után szinte természetes volt, hogy a húsipari szakmát választja, hiszen kisgyermek kora óta ebben élt, magába szívta a szakma szeretetét.
A húsipari szakmunkás-bizonyítvány birtokában, kezdetben édesapja felügyeletével annak műhelyében dolgozott majd az államosítást követően a Zalaegerszegi Húsipari Vállalat dolgozója lett. Szakmunkásként a vágástól a feldolgozásig, minden munkafolyamatot megismert, 1960-ig dolgozott fizikai szakmunkásként.
Időközben minőségellenőri feladatokkal bízták meg és hamarosan a vállalat műszaki vezetője lett. Az egyre felelősségteljesebb munkavégzés mellett beiratkozott a Közgazdasági Technikumba, melyet eredményesen elvégzett.

1964-ben főmérnöki megbízást kapott, majd a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán üzemmérnöki képesítést szerzett.
Óriási szakmai siker és elismerés volt számára, amikor 1977-ben a vállalat igazgatójává nevezték ki. Irányítása alatt a vállalat a város és a megye egyik legnagyobb foglalkoztatójává nőtte ki magát, és fejlődött korszerű, az egész országban és Európában is ismert nagyüzemmé. 1990-ben nevezték ki a vállalat vezérigazgatójává, majd az 1991-től a részvénytársasággá alakulástól ügyvezető vezérigazgató, 1993-tól a társaság elnök-vezérigazgatója.
Mindig az általa irányított cég, és azon túl a magyar húsipar fejlesztését, versenyképességét, színvonalas, gazdaságos és eredményes működését tekintette életcéljának és egyben hivatásának. Termékeivel ez a cég lépte át először a megyehatárt, lehetőséget kért és kapott Budapest élelmiszer ellátásában.

Az ő vezetése alatt itt valósult meg először a vér- és bőrkefeldolgozás és hasznosítás. Nevéhez fűződik a vér- és melléktermék humán célú felhasználásának, valamint a sertéstüdő hasznosíthatóságának kidolgozása. E technológiák szabadalmi oltalom alatt állnak.

Irányításával és tevékeny közreműködésével született meg a ZALAHÚS hírnevét megalapozó Zala felvágott és a közismert és országszerte keresett Piknik sonka. Szakértelmének és kreativitásának köszönhető a zalai szárazáruk (Zalai paprikás és csemege) kifejlesztése.
Több évtizedes pályafutása során társadalmi és szakmai szervezetek sokaságánál töltött be vezető funkciókat. 12 évig volt az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének elnöke, 10 évig a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, leköszönése után pedig megkapta az örökös tiszteletbeli elnöki címet.

A vállalatnál eltöltött több mint 5 évtized alatt, a legkülönfélébb kitüntetésekkel ismerték el mind a Zalahús, mind Farkas Imre úr tevékenységét. Ezek közül is kiemelkedik az 1990-ben kapott Magyar Köztársaság Csillagrendje, de büszkeségnek ad okot a 2000-ben Zalaegerszeg városától kapott Pro Urbe kitüntetés. 2001-ben, pedig az Év Zalai Emberévé választották. Mindig fontos volt számára szűkebb környezete, és ha csak tehette, építette, szépítette, támogatta azt. Pályafutása során magas beosztásokba kapott ajánlatokat, melyek között országos hatáskörű szerv vezetése is szerepelt, de szülővárosa és a vállalat iránti elkötelezettsége miatt nem élt a kecsegtető ajánlatokkal. A zalai vállalat fejlesztését, versenyképességét, színvonalas, gazdaságos és eredményes működését tartotta életcéljának, hivatásának. Megszállott lokálpatriótaként, pedig minden lehetőségét, befolyását felhasználva szűkebb hazája, szülővárosa, Zalaegerszeg fejlődésének elősegítésén fáradozott. Farkas Imre ebben a városban élte eddigi életét, s nem túlzás állítani, hogy azt, amit elért, ezért a városért is tette. Saját cége irányítása és szakmai munkája mellett mindig jutott ideje társadalmi tevékenységre is.

Szakmai jellegű társadalmi tevékenysége mellett aktív résztvevője volt Zalaegerszeg és Zala megye közéletének. A város sportéletének is lelkes támogatója volt, valamint a legkülönfélébb rendezvényeket és szervezeteket támogatta, legyen szó akár művészetről, színházról, sportról vagy akár a szociális szféráról.
Számos alapítvány, egyesület (Nagycsaládosok Egyesülete, Mozgássérültek Egyesülete, iskolák, Hevesi Sándor Színház, Zala Megye Kórháza, Szemészeti Alapítvány) rendszeres anyagi és erkölcsi segítője volt, valamint az Öregek Otthona támogatására alapítványt hozott létre.

Legnagyobb elismerést az jelentette számára, amikor 2004-ben szülővárosa Díszpolgárává avatták. Elismerve ezzel azt a sok évtizedes áldozatos munkát, amit a város fejlődéséért, jó hírének elterjesztéséért önzetlenül végzett.

2023 februárjában, 89 éves korában hunyt el.