Nélküled

Az erélyt ellőttem, az élet, a kétely
Elszakított tőled, és még most sem értem,
M’ért álmodtam veled azon rideg éjjel.
M’ért úgy ébredtem fel, hogy szeretlek téged?

Bánom, hogy hibáztam, hogy folyton vitáztam,
De szívem kitártam, a próbát kiálltam.
Útjaink szétváltak, mert nem volt szikrája
Szerelmünk porának. Tudom, nem hiába.

Sorsunk úgy tervezte, hogy kelljen szenvednem,
A földről felkeljek, s újra szeressek.
Erősnek kell lennem, hogy múltam ne nyerjen
Csatát a jelenben, hisz vágyam kezedben.

A szívem feledne, mindent kitörölne,
Téged nem keresne, csupán a közönyben.
Néha már nevetek, okozok örömet?
Könny nélkül csendesen szíveket török el.

Telnek a hónapok, oly’ régen elmentél,
Az esték szótlanok, bennem ezer emlék,
S fejemben hangod. Minden nap új esély:
„Próbálom holnaptól megölni a reményt!”

Juni Kitti (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium