A mamámék álltak az ajtóban az unokaöcsémmel együtt. Nagyon meglepődtem, nem tudtam mire készülnek. Anya egy nagy sporttáskát fogott a kezében és levitte az autóhoz. Mi követtük. Beültünk a kocsiba és elindultunk arra a bizonyos helyre. Egy óra sem telt bele, és már meg is érkeztünk.

Körülnéztünk és észrevettünk egy táblát, amire ez volt írva: „Köszöntjük Önt Sárváron!” Ezután még egy kicsit mentünk és egy strand mellett állt be a papa kocsija a parkolóba. Itt már nagyon be voltunk zsongva. Amikor beléptünk, csak a nagy tömeget lehetett látni. Anya beállt a sorba és megvette a jegyeket. Felmutattuk és mehettünk be. Nagyon sok medencét és csúszdát láttunk.

A strand külső részén lepakoltunk, felvettük a fürdőruhánkat és az unokaöcsémmel, Gáborral már rohantunk is az első útba eső medencéhez. Szép fejest ugrottunk, de mikor beleértünk, csak akkor éreztük, milyen hideg a víz. Kimásztunk belőle és elmentünk a beltéri részre. Oda anyáék is jöttek. A legelső csúszdát ki is próbáltuk. Nagyon tetszett mindenkinek. Két óráig ki sem lehetett szedni minket a vízből, de azért fél háromkor mégiscsak kijöttünk, mert megéheztünk. Ettünk egy kis palacsintát és egy kis fagyit is. Utána ismét belevetettük magunkat a vízbe. Úszkáltunk, csúszdáztunk, és úgy elrepült az idő, hogy már fél hét volt. Sajnos ki kellett jönni.

Átvettük a ruhánkat, és elindultunk hazafelé. Az úton elaludtam, és csak otthon ébredtem fel. Hát így telt az a bizonyos nap. Ilyen élvezetes napom nem is volt máskor.

Besenyei Lili 5.a
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola,
Petőfi Sándor Székhelyiskola