S hogy mit csináltak akkoriban is mindeközben a férfiak? A terem sarkában lévő asztalnál iszogattak és kártyáztak.
– Összegyűltünk mi asszonyok egy-egy napra, s körbeülve az asztalt fosztottuk le a pihéket a háznál tartott libák és kacsák tollából. Akkortájt házilag készült a párna és a dunna, mely értékes stafírungnak számított a házasságra készülő lányaink számára – emlékezett vissza Nagy Ferencné. – Jó volt a társaság, jól megértettük egymást, szeretet is volt, ami a legfontosabb az életben. A munka mellett jutott idő az éneklésre, táncolásra, evésre és ivásra is.