Napok kérdése csupán, és itt van a nyár! Egészen pontosan már itt van, legalább is az időjárást illetően. De nekünk, diákoknak az utolsó tanítási nap jelenti a nyár kezdetét. Az a mámoros pillanat, amikor otthon letesszük a táskát, és tudjuk: holnap nem kell bepakolni a könyveket, füzeteket. Sőt, nemcsak holnap, hanem egy jó darabig egyáltalán nem lesz szükségünk ezekre a dolgokra.

Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy valószínűleg valami varázslat lehet a dologban. Igen, ez az egyetlen megoldás. Másként hogyan lehetne, hogy nyolc hosszú év, számtalan hónap, felfoghatatlanul sok óra és néhány óraközi szünet egy szempillantás alatt véget ér. Az élmények egyetlen perccé sűrűsödnek. Furcsa, érdekes, hosszú és mégis rövid perccé, melyben annyi minden megfér egymás mellett: az álmos hétfő reggelektől a pénteki napok véget nem akaró óráin keresztül az otthon töltött nyári estékig. Színek, illatok, ízek, arcok, emberek.

A magyar hősökre emlékeztek országszerte, így Zalaegerszegen is. A Hősök kertjében Vadvári Tibor alpolgármester a történelem jelentősebb eseményeit felidézve emlékezett azokra a katonákra, akik életüket adták hazájukért.

Idén 131 éve, hogy Zalaegerszeget rendezett tanácsú várossá nyilvánították. Ennek emlékére május 13-án ünnepeljük a város napját.

Ebben a tanévben is megrendeztük hagyományos országismereti vetélkedőnket, melynek címe: „Ki tud többet az angol nyelvet beszélő világról?”

Május 20-án, csütörtökön reggel a pályaudvaron találkoztunk osztálytársaimmal és kísérő tanárainkkal. Vonattal indultunk felfedezni a főváros és környéke néhány nevezetességét. Az utazás három órán át tartott.

Kanizsai István Hazámon belül című versével nevezett a Virtuális Városi Diákújság pályázatra.

Nagyon szeretem a tánc minden formáját, azon belül is különösen a néptáncot.

A sátrat a völgyben állították fel. Hogy mikor, arra már senki nem emlékezett. A hatalmas építmény a szivárvány összes színében pompázott, kitűnve a környék piszkos-fehér, kocka házai közül. Az előadás szokás szerint napnyugtakor kezdődött, de már délben tekergett a sor a pénztár előtt. Ezt csupán megszokásból tették, ugyanis fizetniük nem kellett. Az emberek emlékei, a pénztár funkcióját illetően, egyre halványodtak, így jobb híján a lehető legkorábban odamentek, és türelmesen várakoztak. Néha teljesen belefeledkeztek ebbe, és csak az 1. számú cirkuszigazgató rekedt hangja juttatta eszükbe, hogy mire is várakoznak tulajdonképpen. Ezt követően a 2. számú cirkuszigazgató kinyitotta a kaput, és már vonult is befele a nép.

A XXI. században megfigyelhető az emberi kapcsolatok háttérbe szorulása, a technika gyors fejlődése és a fogyasztói társadalom egyre szélesebb körű elterjedése, amelyek meghatározzák az emberek életét. A környezetünkben lévő embertársaink, a minket körülvevő tárgyak hasonlóképpen lényegileg végigkísérik az egész életünket. Egyre nagyobb probléma, hogy elveszítjük az egyéniségünket, és azokkal az anyagi dolgokkal azonosítjuk magunkat, amelyek körülvesznek minket.