A II. világháború kezdetén sorkatonai szolgálatot teljesített Székesfehérváron, majd Sárpentelén. A II. világháború idején 1945. január 5-én került fogságba, az orosz frontra hurcolták, a szibériai szénbányákban dolgozott kegyetlen körülmények között. 1947. július 25-én érkezett haza az orosz fogságból.

1950-ben nősült, felesége Szita Anna, sajnos már nem él. Négy fiúgyermekük született, az első kisfiú csecsemő korában meghalt, István nevű fia pedig 2008-ban hunyt el. Két fia – József, Tibor és családjaik gondoskodnak róla.

Az 50-es években költöztek a Zala megyei Nemesapátiba, Józsi bácsi 1966-tól Zalaegerszegen él. A Szabó családnál 15 éven keresztül vagonrakó munkásként dolgozott.

A Zala Bútorgyártól ment nyugdíjba 1983-ban. Nagyon kitartóan, szorgalmasan dolgozott, több kitüntetés birtokosa. 

Becsületes munkásember, felesége halála óta főz, takarít, kertészkedik. Szereti maga körül a rendet és a tisztaságot. Öt unokája és egy dédunokája van.

Hívő ember, szeret zenét hallgatni, tévézni és újságot olvasni. Időnként a súlyzókat is a kezébe veszi, kitartóan edz. Egész életében a család jelentette, jelenti számára a megnyugvást.

Fotó: Seres Péter